Kedves barátaimtól kapok rendszeres megjegyzéseket írásaimról, illetve kiegészítéseket, amit bele lehet kapcsolni gondolataim sorába. Mindezért nagyon hálás vagyok nekik. Hiába vagyok már majdnem aktív nyugdíjas korú, azt az elvet vallom én is, hogy a jó pap is holtáig tanul.
De valami bibi lehet, amiért mások ritkán adnak hangot véleményükről. Most vagy az van, hogy érdektelenségeket írok, de azt meg kapásból megcáfolja a Google Analytics követőprogram, ahol látom, hogy sokan vissza-visszatérnek blogomhoz. Akkor, pedig nem lehet zöldség, amikről irkálok. Vagy összeadják gondolataimat a megjegyzésekkel, és a felvetett témával már egyetértenek. Ez lehet, igen is meg nem is. Az nem lehet, hogy mindig, mindenben azonos legyen a véleményünk. Vagy van más, általam ismeretlen ok, ami miatt hallgatnak? Lehetséges oka, amiért csendben vannak, hogy nem találnak méltónak arra, hogy megosszák velem véleményüket. Lehet, hogy majd akkor nyílnak meg, amikor olyat írok le, ami már kiveri náluk a biztosítékot. Vagy azon az elven vannak, hogy azzal, hogy ez a pasas ugat, attól még nem lesz olcsóbb a kenyér, nem lesz változás.
De igen, csak nagyon, de nagyon sok időnek el kell telnie, hogy az a pillangó-effektus*, amit én indítottam el szövegelésemmel, éreztetni fogja hatását. Ha sokan ugatunk, ezt a hatást jobban felerősíti, meggyorsítja. Nekem az a meggyőződésem, hogy ettől változni fog a világ. Mert minden mindennel összefügg, amit cselekszünk, az meg fogja változtatni a jövőt. Ha nem teszünk semmit, még az is. De akkor már inkább tevőlegesen tegyünk érte. Remélhetőleg nem fogunk rosszat művelni.
*A pillangó-effektus elmélet szerint, ha egy pillangó megrebbenti szárnyát bárhol a világon, az akár tornádót is gerjeszthet attól több ezer kilométerre is.
2010. ápr. 28.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
A havi legtöbbet látogatottak, de nem biztos, hogy a legjobbak is. Top 10
-
Abbahagyom egy időre, lehet örökre az „ész” osztást, mert értelmét nem látom erőfeszítéseimnek. Lebegtetem visszatértemet, mert bármennyire ...
-
Illusztráció Kezdem megérteni, hogy miért nem értem világunkat. Fejet kell hajtanom fiam előtt, aki arra kért, hogy ne is igyekezek megérte...
-
Illusztráció Eléggé félelmetes az emberi agy, legalábbis az enyém, mert egy viszonylagos semleges látvány is elvonatkoztatott asszociációka...
-
Illusztráció A tegnapi bejegyzésemhez hozzákapcsolható. (Legalábbis én úgy érzem.) A hét fő bűn a katolikus egyház tanítása szerint a köv...
-
Én egy irigy ember vagyok, igaz ezt a tulajdonságot inkább rejteni kellene, és nem még pedig fennen hangoztatni. Nem a mások értékeire, ...
-
Illusztráció Hála a korlátlan, és viszonylag gyors netnek, ismételten megnézhetem fiatalkorom egyik meghatározó személyiségének, Hofi Gézána...
-
Illusztráció Utálom magamat, mert az blogtémáim eddigi különbözőségei megszűntek, egysíkúvá vált érdeklődésem. Oka rettenetesen egyszerű: a...
-
Valószínűleg a pesti diszkóbaleset miatt álmodtam rosszat az éjjel. Álmomban ismét Bécsben voltam, most valahogy nem bringával, csak futotta...
-
Nem bírom tovább. Pontosan két év hallgatás után közreadom gondolataimat, mert attól értékesebbnek tartom őket, hogy önző módon megtartsam...
-
A TV2 Tényekben látott egyik riportfilm inspirációjaként íródott ez a cikk. Nem csak nekem, az egészségügyben oly sokat járatós érdekeltnek,...
Az emberek nagy része csak olvasni szereti az ilyen tartalmú cikkeket és bejegyzéseket, ritkán szólnak hozzá, főleg egy blogban. Nálam is mindig ugyanazok reagálnak, ritkán van egy-egy külön reakció. Örülnék, örülnénk neki, ha több lenne a válasz az írásainkra, de így is jó. Nem panaszkodom, hiszen sokan olvasnak, ez is egyfajta vélemény.... :D
VálaszTörlésNem mindenki szeret megnyilatkozni nyilvánosan, pláne nem névvel. Tartanak mások reakcióitól. Tudom, mert ismerem az érzést. Van ebben egy jó adag rossz beidegződés is. Egyszer elmúlik!
VálaszTörlés