LOMTALANÍTÁSTÓL AZ ÖNIRONIÁIG

Nincs különösebb hírértéke annak, hogy ma a falunkban lomtalanítás van. Megunt kacatokat, valaha értékesnek hitt használati tárgyakat, érzelmektől mentesen kiszórtuk a házunk elé, a guberálok őszinte örömére.

 Ma reggelre hirdette meg a akciót a szemétszállítást végző cég. A hulladékfém gyűjtő vállalkozok, azt hiszem valami ilyesmi a hivatalos titulusok, egyébként nekem ócskavas gyűjtök, még egyszerűbben meg nem merem leírni, mert akkor a személyiségi jogaikat sérteném, már tegnap is egész nap korzóztak az értékes préda reményében. Ahogy elnéztem, nem sok eredménnyel. Mert nem sok mindennel furikáztak fel és alá. Többe került a lé, mint a hús. Ilyen benzinár mellett hogy hogyan hozzák ki rentábilisá tevékenységüket, hát arról lila gőzöm sincs. Ezt a dilemmát a nyugatra kalandozó lomis honfitársaink, tisztelet a kivételnek, megoldották úgy, hogy a kitett megunt holmikkal együtt felszórták a még használatban lévő cuccok közül, minden hasznosíthatót, amit csak elértek. Itt talán nekünk ilyesmitől nem kell tartanunk, maximum attól, hogy a tele kukát meglovasítják, mint amire volt már precedens. A szemetet meg hanyag eleganciával a kuka hűlt helyére borították. Így aztán a külföldi lopott holmiból kerültek a hazai forgalomba spéci verseny bicajok Olaszországból, meg mopedek Ausztriából. Meg még a jó ég tudja, hogy mit nem. Lett is belőlük rendőrségi hírek, abból tudtam meg én is ezeket az információkat. Jó hírünket ismét keltik hazánknak, afféle negatív reklám gyanánt. Nem tudok százalékos arányt, de feltételezem más nációból is, végeznek hasonló elmarasztaló tevékenységet külhonban. Nem mi vagyunk az egyetlenek, na ezt nem mentségnek hozom fel, csak a tények kedvéért. Még a morálisan legfejlettebbnek tartott demokráciákban is találhatóak bűnözői csoportok. Véleményem szerint nem kell különösebben szégyenkeznünk. Ez van, ezt kell szeretni.

Hű de elkanyarodtam a lomtalanítástól. A kényszerűség ráviszi az embert olyan tevékenység végzésére is, amit nem szívesen tesz. Hát ezt a munkát én sem csinálnám önszántamból.(Természetesen ez arra az időszakra vonatkozna, ha egészséges lennék.)

Ami mosolyogtató, a lomtalanítást végző cég nagyfokú felvonulása a dolog lebonyolításához. Az elmúlt években megoldották egy kukáskocsival, meg két-három fő munkással. Ma a három munkáshoz három jármű is párosult. A fotón a kukásautó már nem látható, mert arról lemaradtam, addigra bevette a kanyart.

Na ebből a szösszenetből se várja senki, hogy filozófiai mélységű történet kerekedjen belőle. Hiába tudom én azt magamról, hogy milyen bölcs és okos vagyok, (pfuj, pfuj, pfuj, ha a nagyképűségtől nőni lehetne, már ülve nyalnám a Holdat) azért nekem se sikerülhet minden, az én agyam is lehet néha szabadnapos.