AZ ÉLET TRÉFÁJA. ISM.

Amikor elkezdtem a blogirással foglalkozni, elkövettem egy hibát, a régebbi gondolataimat viszonylag egyben töltöttem fel oldalamra. Úgy ítéltem meg a Google Analytics követőprogram révén, hogy napi néhánynál többet nem érdemes feltenni.  Mivel gipszelt kézzel amúgy is nehéz írnom, ezért újólag, napi ütemezésben fel teszem azokat az írásaimat, amelyekéről feltételezem, hogy valakit érdekelhet.
Van amelyiken változtattam egy kicsit, van amelyiken nem. Ez csak addig lesz így, míg ez fránya gipsz le nem kerül kezemről. Azon, hűséges olvasómtól, aki veszi a fáradságot és oldalamra kattintva ismerős szöveget talál, attól elnézést kérek. (Lehetséges, hogy a gipsz okozta nehézségek ellenére, ha találok olyan témát amit nagyon fontosnak ítélek meg, arról megpróbálok  írni.)

AZ ÉLET TRÉFÁJA

Lehet, semmi értelme sem lesz irományaim megszületésének, csak legfeljebb annyi, hogy gyakorolom a gépírást. Magvas, filozófiai mélységű gondolatokkal nem tudok szolgálni. Ahhoz a teremtőnek meg kellett volna áldani kellő tehetséggel. Az én esetemben sajnos nagyon fukarkodott ezzel a keggyel, de azért fineszesen kiszúrt velem, mert azért annyi ésszel csak megáldott, hogy rá tudjak eszmélni arra, hogy milyen kevés talentumot kaptam is tőle. Sokkal jobb lenne, ha nem ezen a határeseten lennék. Vagy butább lennék, vagy annyival okosabb, hogy meg lenne a magamhoz való eszem, amivel jól el tudnék lavírozni e-világban. Ha buta lennék, akkor nem fájna a fejem semmi gondtól, mert úgy sem látnám őket. Ekkor azt hihetném magamról, hogy iszonyatosan okos vagyok, mert butaként ezt hihetném magamról, ezért is érezném jól magamat a bőrömben.

2007-11-11