ÉRTÉKSZEMLÉLET VÁLTOZÁS, EXHIBICIONIZMUS. ISM.

ÉRTÉKSZEMLÉLET VÁLTOZÁS


A halálközeli élmények az emberi gondolkodásban komoly változást generálnak, legalább is ezt így hallottam. Nekem is volt életemben egy olyan időszak, 1999 ben az agyvérzést követően, amikor már minden mindegy alapon túltettem magam azon a „kicsinységen”, amit az élet jelentett számomra. De csak egy darabig hezitáltam.
Billegtem azon a határmezsgyén, amelynek az egyik felén az élet van, a libikóka másik felén a halál „lengette a kaszáját”. Semmi tudatosság nem volt abban, hogy szerencsére, vagy szerencsétlenségre, az élet felé billentem ki. Hallani bárgyú filmekben, amikor szerencsétlen halódik, biztatják, tarts ki. Véleményem szerint szegény nyomorult úgy sem tudna változtatni a végkifejleten, mert a szerencsén múlik minden. De hogy megváltozik utána gondolkodása a világról, az biztos. Amit eddig fontosnak vélt tyúkszaros éltében az, az egyik pillanatról a másikra devalválódott, súlytalanná vált, míg, amit eddig nem vett észre az, szembeötlő lesz nyomban, és felértékelődik. Mint a gyümölcs a fán, ha féreg rágja húsát, kényszeréretté válik, valami hasonló történhet az emberrel is, hirtelen érettebb, bölcsebb lesz. Ez a változás környezetében igencsak megütközést válthat ki, kellő empátiával kell rendelkeznie a családnak, hogy tolerálni tudják a betegnek az élethez viszonyult új hozzáállását.

Az akaraton, azt aláírom, azon sok múlik. De ahhoz észnél kell lennie a páciensnek, mert ha nem így van, akkor akaratával nem tudja befolyásolni sorsát, akkor lutri a dolog. Fel kell mérni, hogy az adott korlátok között milyen új lehetőségek vannak, milyen terveket lehet kibontakoztatni. Célt kell adni maradék életének, mert anélkül, az egész ügy veszett fejsze nyele. Csak a magam példájára tudok hagyatkozni, voltak terveim. Akkor is terveztem, amikor igencsak degenere állapotban voltam. Az nem baj, ha utólag kiderül, hogy amire gondoltam az egy blődség, volt, de legalább ez a zöldség segített annak a kritikus időszaknak átvészelésében.
2008-09-15

EXHIBICIONIZMUS

Az irományaim közszemlére bocsátása egy sajátságos perverzió részemről, hasonló, mint amit a Megasztárban jelenlévő számos felturbózott exhibicionizmussal bőségesen megáldott kornyikáló énekes önjelöltje alakit. Ők a saját hangjukba szerelmesednek bele, és emiatt elvesztik józan ítélőképességüket. Mert ha kívülálló szemével látnák magukat, riadalmukban úgy járnának, mint az a szerencsétlen macska, amelyik farkára konzervdobozt kötöztek. Lehet, hogy én is elvesztettem józan ítélőképességemet? Lehet. Én írásaimat tartom olyan becsben, hogy tévesen ítélem meg értéküket? Egyszer egy osztrák művészettörténész professzor bökte ki undorral képeim láttán, hogy „az egész szemét” máskor bécsi műkereskedő áradozott felőle, idézem „jobbak a képei, mint a festőművész barátjáé”. Ez azt bizonyítja, hogy ízlések és pofonok különbözőek. Tehát mindenkinek van joga magát mutogatni, különösképpen, mikor bele van szerelmeskedve önön produkciójába.

Az kérem egy másik dolog, hogy itt a példának felhozott Megasztár műsor felelős szerkesztője kit enged az adásba. Legyen az Ő sara, ha „szőrnyellákat” tölti ki a drága műsoridőt. Legfeljebb, a kedves néző nyom egyet a távirányító gombján. Az internetre az tehetem fel, amit csak akarok, itt nincs szerkesztő, aki válogathatna a produkciók közül. Itt is az a megoldás: a kedves látogató odébb áll.

Amit én művelek, hogy is mondjam, az afféle mezei filozofálgatás. De hát 54 évesen már csak megáldott a Teremtő materialista szemléletem ellenére annyi bölcsességgel és exhibicionizmussal, hogy, még a nagyképűség látszatát is elkerülve gondolataimat bemutathassam.
2008-09-16