HÁLAPÉNZ

A TV2 Tényekben látott egyik riportfilm inspirációjaként íródott ez a cikk. Nem csak nekem, az egészségügyben oly sokat járatós érdekeltnek, mindenkinek van valamilyen rálátása erre a problémakörre. Ez valójában közérdekű dolog. Nekem személyes véleményem szerint semmi, de semmi értelme nincs a hálapénz adásnak. Mert ha utólag adják azt is hülyeségnek tartom, merénylet a buksza ellen, de sokszor adják előre, azt hiszik ezzel előnyöket szereznek maguknak. Bár ez akár vesztegetés számba is vehető, de ki foglalkozik a nagyok mellett ezzel a csekélységgel. Az lehet, hogy kedvesebben fog nézni rájuk a lefizetett személyzet de ettől hamarabb nem fog bajából kigyógyulni.
Mert ugyanazt a kezelést is meg kapja az a beteg is, aki nem fizetett külön ezért. Feltételezem egyetlen egy orvos sincs, aki megszegi hippokratészi esküjét, és csak akkor adja meg a szakma szabályai szerinti megfelelő kezeléseket, beavatkozásokat, ha ezért a beteg külön fizet neki. Vagy csak játszom a tudatlant? Már volt próbálkozás, külföldi példa alapján a hálapénz visszaszorítására ezelőtt pár évvel, a kórházi napidíj bevezetésével. (Pl.-l Ausztriában is van, legalább is 2007-ben még volt.) Azzal meg elmérgesítik az orvoskollégák közötti helyzetet, ha zöldkeresztes címkékkel megjelölik a hálapénzt el nem fogadókat. Ha végkifejletében nem olyan súlyú, de hozzá nagyon hasonló reakció várható, mint ami a becsületes, és a piszkos rendőr között van. Ez az ellenérzés csak addig lesz, míg legalább a dokiknak a fele meg nem tér, inkább rá nem eszmél, hogy más járható út nincs. Lehet, hogy a megtérés folyamata lassú lesz de, mihelyt átbillen a mérleg nyelve egyre gyorsuló számban fog a maradék orvosi köpenyen is megjeleni a zöld kereszt. De ezekkel az intézkedésekkel nem fogják visszaszorítani a hálapénz intézményét. A beteg ugyanúgy fog adni a zöldkeresztes köpenyeseknek is jattot, mint eddig.

Lehetne több fizetése a dokiknak, kinek nem. Ebben az országban nagyon sokan vannak rettenetesen alulfizetve. De hozzájuk képest arányaiban jóval kevesebb pénzből kell megélniük sokunknak. Tudom erre az a válasz, hogy ők mennyivel fontosabb munkát végeznek, meg mennyivel többet tanultak, mint egy kevésbé iskolázott kétkezi munkás. (Nem mintha pl.-l egy szippantós munkájának, vagy inkább hiányának nem lenne egészségi vonzata. Azért lett ő csak egy szippantós, mert kevés gógyival áldotta meg a mindenható. Kinek több adatik meg, kinek kevesebb, de attól még ő is érdemes lenne a minőségi életre.) Addig nem fog megszűnni az orvosi fizetések körüli anomália, amíg az egyszerűbb munkáknak sem lesz meg a forintban mérhető elfogadható becsülete. Azzal csak még jobban konzerválódik a helyzet, ha a fizetések közötti különbségek nőnek.

A kedves páciens mosolyog ugyan a boríték átadásakor, belül mégis úgy érzi, mintha a fogát húznák. Azért adja le a jattot, mert nem tud ellenállni a szokásjognak. Általam ismert, hozzám hasonló anyagi állapotban lévő betegtársam mindegyike erősen vakaródott, amikor a hálapénzt átadása került szóba. A sokkal jobb anyagi viszonyok között lévő orvosok, csak alibi ódzkodással, de elfogadták a számukra nem szívvel nyújtott kispénzt. Nekik az, mert aki adja annak bizony nagynak számít. Nem az orvosok önmérséklete lesz ennek a jelenség ellenszere, hanem a betegek szemléletének átalakítása. Akármennyi is lesz a fizetésük, ha a bárgyú beteg adja a borítékot, majd hülye lesz azt visszautasítani. Még ha zöld keresztes lovagi köpenye is lesz, még akkor se nem.

Az orvosoknak sem felemelő elfogadni az a spendét (az adományt), de ameddig svéd árak albán bérek szindrómán nem történik közelítő jellegű változás, kénytelenek lesznek elviselni ezt a megaláztatást.