Érdekes a telente hozzánk látogató madársereg összetétele. Vannak külföldiek, mint pl.-l a fenyőrigó csapat. Ők akkor viharoznak ide, mikor már fent északon nekik is kibírhatatlan a hideg. Enyhébb teleken nem jönnek, pedig mi akkor is terített asztallal várjuk őket, hála a jó vadszőlőtermésnek. Így csak a feketerigók lakmároznak belőle. Hiányuknak őshonos rigóink örülnek, mert így a bogyókészlet kitart nekik egész télen. Ha pechjük van, és zimolyra fordul az idő, akkor várható a fenyőrigók inváziója.
Akkora csapattal jönnek, hogy képesek akár egy nap alatt is úgy letakarítani a termést, hogy a fekete seregnek egy szemet sem hagynak. Szerencsére a ház körül nagymennyiségű madárbirs cserje található, mely révén képesek átvészelni a telet, még a fenyőrigók látogatása esetén is. A bokrok alatt van mindig hótól mentes terület, ahol csőrűkkel kapirgálva meg tudják szerezni a napi betevőt.
Örök harc dúl az etetőben a cinegék és a verebek között. Ebben a csatában verebek sikeresebbek, de csak addig, míg egy meggyvágó bele nem tottyan az etető közepébe. Akkor, pedig ameddig őkelme teli nem szedi begyét, huss minden tollas ingyenkosztósnak. Csak ügyesebb cinegék tudnak néha elcsenni mellőle egy-egy falat elemózsiát. Verebek környező bokrokon várnak sorukra. Házam tetőszerkezete, és a vadszőlőnek révén verebek ideális fészkelő helyeket találtak maguknak. „Hála” jó szaporodó kedvüknek, szép számmal vannak. Ezt „megszimatolták” a környék ragadozó madarai is, kik előszeretettel csapnak le erre a zajos társaságra. Akkor bezzeg, érthető okokból addigi hangoskodásukat a légiveszély lefújásáig szüneteltetik. Csak akkor ordítanak halálfélelműkben, mikor a tövises berberis bokorban a ragadozómadár felfedi rejteküket, és meg akarja csípni valamelyiket karmos lábaival.
Nem a legjobb kivitelű madáretetővel rendelkezem, ennél sokkal praktikusabbak is léteznek, de mafla kezemnek köszönhetően, már nem tudok megfelelőt barkácsolni. Talán ezért is vannak gondjaim madaraimmal. Az ismert okok miatt felszaporodott verébkolónia létszámát amúgy sem szándékozom növelni, ezért csak dióval etetem isten madarait. Viszonylag bőséges tavalyi, és avas tavalyelőtti dió készletem van. De a büdös verebek ezzel is beérik, a cinkék elől ezt is felcsócsálják. Eddig abban a hitben voltam, hogy a veréb megveti az avas diót, de garázdálkodásuk látva felül kellett vizsgálnom ezirányú madártani ismereteimet. Így hát elriasztásukhoz marad a konyhaablak kocogtatása, vagy ami valamelyest hatékonyabb, a konyhaajtó püffölése. Sok értelme nincs a rövidideig tartó strázsálásunknak (egy idő után megunjuk a madáretető felügyeletét, vagy más irányú elfoglaltságunk elszólítanak őrhelyünkről), mert a hangoskodás miatt a cinegék is elinalnak. Így aztán etetjük verebeket is dióval. Az is igaz a dió sem állhat olyan távol a verebek ízvilágától, lévén az is olaj tartalmú, akár a napraforgó magja.
A kertünket uraló virágos kőrisfa (Fraximus excelsior) termését a stiglicek, helyesebben a tengelicek kedvelik. Bár a szotyit sem vetik meg. Amíg ezzel a madáreleséggel rendelkeztünk, betelepült egy-egy példányuk a kétliteres műanyag palackból kialakított etetőbe, és ameddig jól nem lakott, harciasan védte pozícióját minden más hasonszőrű, akarom mondani hasontollú éhenkórásztól.
De nemcsak madarak találnak nálunk maguknak élelmet. Mivel kutya nem lévén a háznál macskák is bejáratosak hozzánk, feleségem által kihelyezett ételmaradékok miatt. Azt gondolják, ha már egyszer itt vannak, akkor összekötik kellemest a még kellemesebbel, és kiélik vadászszenvedélyüket. Semmi sikerrel. Mint a villám úgy felmásznak a kőrisfára, hogy az ott elhelyezett madáretetőbe látogató madárkák közül fogjanak egyet maguknak a házi koszt helyett. Vagy desszertnek. Megmosolyogtató látvány, amit produkálnak, mert a madarak jóval fürgébbek, mint ők. Hiába lapulnak le, a harci láz miatt farkuk szabályos vitustáncot jár. Csak a vak madár nem látná szándékukat. Egy idő után belátják, hogy nem járhatnak sikerrel, a kudarc miatti megszégyenülés legcsekélyebb jele nélkül, uralkodói pózban, fenségesen járulnak macskatányérhoz.
2011. jan. 7.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
A havi legtöbbet látogatottak, de nem biztos, hogy a legjobbak is. Top 10
-
Ne tévesszen meg senkit a cím, mert mást is takar, a kapitalizmussal is kapcsolatos. De amit a cím alapján gondolt először a cikkről, arra...
-
Valahol olvastam, talán a neten, az öregség egyik jó hozadéka az, hogy bölcsebbek leszünk. Az egyik a kettő közül, sok ugyan nem lehet, mer...
-
Tegnap este „komoly” hidrológiai munkálatokat kellett végeznünk, mert az állandó esőzések miatt kissé kritikussá vált a vízügyi helyzet nálu...
-
Joka Daróczi János kitüntetett írta, mivel indokolta, hogy miért nem adja vissza kitüntetését: „nem nekem kell kilépni egy klubból, ha va...
-
Illusztráció Van időm (sajnos) gondolkodni. Most ez az aktuális kérdés, amit meg akarok magyarázni önmagamnak: (Reménykedek, hogy másnak i...
-
Részben Facebookon megjelent, részben a „fiókban” tartott gondolataim, amelyeket (hallgatásom ide, vagy oda), a „pillangó effektus” miatt ...
-
Fals a cím, igen. Ha a szlovák szót becserélném lengyelre, nem tűnne furcsának. Pedig de szép lenne, ha a címben foglaltak igaz lenne. Nem á...
-
Az illusztráción a nyuszifarok a lényeges, mert az is rövid. A mai világunkban felgyorsult élet, a hihetetlenül sok információ nem ad időt ...
-
A vőm lőtte a képeket telefonjával, mert olyan szépek voltak a felhők. Csak később vett észre egy megmagyarázhatatlan valamit a képeken...
-
Szomorú aktualitása bejegyzésemnek egy kislány, hála a jó istennek csak rövid ideig tartó eltűnése. Egyben válasz is Crimson Velvet Ezek a m...
Látom megjött a kedved a madaras témákhoz! Tetszett!
VálaszTörlésEeez igen! Szép kis "összefoglalót" írtál!
VálaszTörlésMég annyit, hogy nagyon jó az a kis etető, nem kell jobb!
VálaszTörlésKöszönöm az elismerő szavakat, jobboldalt nagyon türemkedik ki a májam. Nekem az a bajom ezzel a madáretetővel, hogy a verebek is bele tudnak menni, és így eleszik a cinkék elől a diót.
VálaszTörlés