Mindennek lehet mondani, csak annak nem, hogy szerencsésnek végződhet a sündisznó és a gumiabroncs találkozása. A feleségem jelzi, hogy nagyon hedereg a bringájának a hátulja. Csak egy defekt, nem gond. Kerékpáros pályafutásom jó pár defektben volt részem, ami miatt olyan gyakorlatra tettem szert, hogy rövid időn belül megszereltem a kereket. Akkor lett az eset fura, mikor induláskor látom, hogy az én bringám hátsója is lapos. Ez a szerelés komolyabb vizitálást érdemelt. A külső gumi szemrevételezése során három ici-pici tüskét találtam, amiből az egyik már megcsinálta a grimbuszt, a másik kettő készenlétben várakozott. Leküzdve ezt az akadályt látom, hogy a feleségem bicaján most az első keréken aktivizálta magát egy törpe terrorista, és újabb defektet produkált. Most már rutinosan újabb defektszerelés, tüzetes szemrevételezés, ami eredmény hét tüske, és indulás pótbelső beszerzésére, ami aznap nem jött össze. Volt is félsz a pótgumi hiánya miatt, mert a folt készletem is erősen megcsappant. Mert akit a tehén megrúgott, az már a zacskós tejtől is fél.
De a sztori konklúziója nem ez. Elvett a túra idejéből több mint egy órát, mérget, idegességet szült. Nem szabad olyanon berágni, ami már megtörtént, hisz már úgysem tehetünk ellene semmit, sem Ami meg a jövőben lesz, hát azt meg nem tudhatjuk. Rövidre zárva, nincs soha okunk idegeskedni, maximum kicsit bosszankodni vagy legközelebb egy megállóval előbb, Petöházán leszállni a vonatról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése