G8, SZÖSSZENETEK OKAI, BEIGAZOLÓDÓ KÍSÉRLET. ISM.

G8

A napokban tartották Japánban a G8-as csúcstalálkozót, ami enyhén szólva is disszonáns volt a látottak alapján. Hétfogásos vacsora mellett tárgyaltak a világon egyre elhatalmasodó szegénységről, aláírtak egy egyezményt, amiben vállalták, hogy 2050-ig 50%-al csökkentik az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását. Hofi mondaná: uraim minek bennünket etetni?
Ezek a felelős vezetők mit gondolnak, hogy akkor mi lesz? Hát ők biztosan nem lesznek, a koruk miatt, már e világon. Még a saját gyermekikre, unokáira sem gondolnak, mikor ezt a röhejes, álszent egyezséget összetákoltak. Hogyan várható el tőlük, hogy az „alattvalóikról” is felelősséggel gondoljanak. A kőolaj lobbi, és a többi „gazdagsági” érdekcsoportok úgyis tovább fog büdösítenek az orrunk alá. Az egész csúcstalálkozó csupán porhintés, hiszen hiába kötelezik el magukat, már eleve látható, hogy úgy sem fogják betartani, betartatni. Summa summarum, a világ rohan a végzete felé. Ezt a folyamatot visszafordítani lehetetlenség, mert már szerintem ez akkor elkezdődött, amikor a majom két lábra állt, értelmes lett, és így a butaság is megjelent Földön. Az állatvilágot az evolúció kormányozza azzal nincs is semmi zűr, de az embernél más a szitu, amíg ösztönösen tette-vette a dolgát, rendben folyt élete, addig nem is volt semmi baj. Csakhogy „sajna” értelmes lett, és ezzel beütött a krach.
2008-07-14

SZÖSSZENETEK OKAI

Azt látom, szemezgetve alant leirt gondolataimban, hogy bizony azok elégé csapongóak, kuszák. Mentségemre legyen, hogy nem vagyok írói fenomén, csak egy totálisan hétköznapi, IQ-val éppen hogy megáldott „falusi suttyó” (idézett az Üvegtigris 1 című filmből). Mi a célja, hogy személyes gondolataimat közszemlére bocsátom? Talán csak az egészséges magamutogatás az oka, vagy amiért úgyis elmegyek a gajdeszbe (remélem nem mostanában), valamit hagyjak itt a néha igazán elcseszett szellememből. Na meg az a tény is adja a bátorságomat, hogy csak igen kevesek tévednek el erre az oldalra. Még az is lehet, hogy teljesen feleslegesen erőltetem ki magamból az alábbi zagyvaságokat, mert nem olvassa el senki sem. De legalább teszek valamit, és addig sem vagyok elfoglalva zűrös életem negatívumainak sokaságával. Dehogyisnem. Már maga az írás közben is mindig van valami olyan zavaró tényező, ami nem enged kikapcsolni, és állandósítja, hogy te egy beteg vesztes vagy. A fülemben állandóan hallok egy 424-es gőzös fél másodpercenkénti csihuhuját, vele szinkronban remeg a szemem. Hogy a boldogságom teljes legyen, nemcsak ugrál, hanem még a bejövő fény is pulzál benne. A többi nyomorúságom meg hab a tortán. De akkor is, nem kell beszarni, lesz ez még rosszabb is…(Magyarázatul: a 424-es csihuhuja egy gyógyíthatatlan fülbetegség a tinnitus tünete. A többi kórság is az említett betegség járulékos része, plusz hozzátartózik még az eszméletlen mértékű szédelgés is.)

2008-07-20

BEIGAZOLÓDÓ KÍSÉRLET

Valamikor, valahol láttam egy érdekes kísérletet egy zárt térben élő patkánypopulációról. Kaptak enni-inni, szaporodtak, túlnépesedtek, és mit tesz Isten? Az egésznek vége. Az utolsó is elpusztult, kihaltak. Az emberekkel nem ez fog megtörténni? Tudom, én huhogok, mert pesszimistán látom a világot. Ahhoz már elég idős vagyok, hogy a fiatalság vakságát okozó tapasztalatlanságot letudjam szememről. Bárki bármit mond, mi bizony, dögrováson vagyunk.
2008-07-20