VIGYÁZZ PÉCS, JÖVÖK!
Különösebb gond nélkül megjártuk oda-vissza az utat bár kicsit tartottam tőle, mert tütüje már igencsak öregecske, emberi léptékkel nézve most vált nagykorúvá. Csak én alakítottam Pécs nagyközönségének. Az még hagyján, hogy szédelgek, de ez párosult a lábfájásom miatti artikulálatlan mozgással, így, ezzel együtt már fenomenális látványt nyújtottam. A bottal való csalinkázásom csak emelte produkcióm „művészi értékét”. Hármasban sétáltunk, á dehogy, vánszorogtunk a belvárosban. Lányomnak és nekem kellemes emlékeket idézett fel itt létünk, de hogy bátyámnak milyet, azt nem tudom. Megboldogult legényéletemben, amikor idegenvezetőként jártam az országot, sokszor ellátogattam Pécsre, így tudtam még néhány, általam érdekesnek vélt leporolt információval szolgálni nekik.
2008-01-31
TANÁCSTALANSÁG
Eddig kínlódtam a lábammal. Most már úgy néz ki talán nem lesz vele több baj. Kínomban a múlt hét kedden elmentem a háziorvosomhoz. Szegény nem tudta eldönteni, hogy mi is a bibi, így hátbeutalt megyeszékhelyi traumatológiára. Az ottani doki szerint nincs olyan bajom, ami traumatológiai beavatkozást szükségeltetne, ami bajom van az még az augusztusi trombózisom utó zöngéje. Menjek a kardiológiára. Oké, ott megállapította a főorvos asszony, ez bizony csak izomfájdalom, semmi köze nincs a trombózishoz. Menjek vele traumatológushoz. Hát onnan jöttem. A következő épületes tippet kaptam tőle: majd a házi orvosom meggyógyít. Ezzel a kör bezárult. Elcsesztem egy valag pénzt, de a lábam semmit nem javult. Csütörtökön „felvágtáztam” vagy fél óra alatt a rendelőbe, ez máskor még tíz percig sem szokott tartani. Szegény doki csak nézett, mint a moziba, úgy is mondhatnám, mint a vett malac. Semmi okosat nem tudott ezzel kapcsolatban mondani nekem. Krisztának, a gyógyszerésznőnek is elpanaszoltam kálváriámat, utolsó reményem benne volt hátha add valami bölcs tanácsot. Neki sem volt. Rábíztuk az időre, úgy néz ki, az különösebb kezelés nélkül is helyre hozta.
De nagyobb baj, ami miatt még mindig aggódom, az injekciózás abba hagyása. Úgy tudtam, hogy a Fragminról csak csökkenő adagolással lehet leállni, nem pedig drasztikusan. Nem hagyott a főorvos asszony elegendő idöt a fokozatosság betartására, mert egy hétre rá már vért vetett tőlem. Mikor aggodalmamat fejeztem ki a gyors leállás miatt, azt a választ kaptam, ne aggodjak elég idős voltam, amikor a trombózist kaptam. Na most erre varrjak gombot. Ezt érthetem úgy is, hogy ebben a korban a Fragminról való hirtelen leállás már nem okozhat trombózist. Úgy is értelmezhetem, mi a francnak aggódóm, hisz már éltem eleget. Feleségem, el is hiszem róla, beígérte, ha valami gáz lesz a doktornő miatt velem, akkor megtépi. Az még hagyján, hogy el kell töltenem pár hetet a kórházban, de a nagyobbik baj, hogy biz ebbe bele is lehet dögleni. De hamar ám… Ha tudom tovább folytatni ennek a szösszenetnek az írását, mázlim volt. (Tudtam)
2008-02-11
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése