A POFON

Illusztráció
Kezdem megérteni, hogy miért nem értem világunkat. Fejet kell hajtanom fiam előtt, aki arra kért, hogy ne is igyekezek megérteni, vagy még inkább azonosulni vele. Ő tudja, hogy azokkal az erkölcsi törvényekkel, amit én helyesnek tartok, a mai korunkban nem lehet létezni. Igaza van, mert az a világ, ahol a legfőbb értékmérő a pénz, nem egyeztethető össze az én értékítéletemmel. Nekem nagyon nem tetszik ez a rendszer, ahol az a gazdagságához mérik az ember értékét, ahol arra tekintenek fel, aki becstelen, a becsületes helyet, ahol a tisztességet felülírja az aljasság, ahol az én erkölcsi értékítéletemnek már nincs létjogosultsága. Az erkölcsi normák semmibevétele világunk pusztulásához vezet.
Ez egy olyan folyamat, ami megállítható lenne, ha mindenki ebben a vonatkozásban legalább úgy gondolkodna, mint én. De hát ez a kívánság is abszurdum, úgy hogy, mint atomháború idején, fehér lepedővel irány a temető.

Kezdem kiismerni a világot. Legalább is egy szegletét. Lehet, hogy nagyképűségnek hangzik, de nem az. Igenis rájöttem, lehet egy kicsit sokára, hogy az emberek nagyon nagy többsége buta. Nem veszik észre, hogy valójában gátlástalan pénzügyi oligarchának foglya. Az még nem nagy baj, hogy nincs elég sütnivalója, de az okosok, akik döntéshozó pozícióban vannak azok is olyanok. Most buta, vagy okos? Hogy is van ez? Ez nem ellentmondás egy mondaton belül? Nem. Az úgynevezett képviseleti demokráciában, állítólag a miénk is az, a nép maguk közül választ. Olyat, amelyik szimpatikus neki. Az nem számit hogy hót hülye, de ha a választójától egy fikarcnyival okosabb, és elég gátlástalan, akkor már a parlament széksoraiban lenne a helye? Sajnos így van. Azt akartam eldadogni, hogy a buta népnek hasonszőrű képviselői lesznek. (Ez nem nagyképűség, felsőbbrendűség részemről, hogy ezt a megállapítást mertem kinyilatkozni, sajnos ez a realitás. Ezt senki se vegye megalázónak, én is homály voltam nagyon sokáig, míg nem sikerült a dolgok mögé néznem. A nyilvánvaló sem biztos, hogy az, aminek látszik. Tessék kétkedőnek, szkeptikusnak is lenni. Plusz nem szégyen, ha sajátod helyett néha más szemével is látsz.)

Abban a hitben vagyunk, hogy a mi, választott embereink kormányoznak, hozzák meg életünket rendkívül erősen befolyásoló rendelkezéseket. Nagy tévedés. Ők csak bábok egy színdarabban. (Meg mi is.) Melyet a kormány mögött álló, rejtőzködő bankárok rendeznek. Ez egy jól kitalált színjáték, amivel sötét üzelmeik leplezik. Egy nagy átverés az egész cécó. Magabiztosságuk ellenére, iszonyatosan félnek a népharagtól. Ismerve a nép vehemenciáját, az nagyon valószínűsíthető, hogy nem lesz vér nélkül megoldva ez a konfliktus. Ezért nem céljuk az egyszerű nép kiokosítása, mert akkor felismerhetik az emberek, hogy valójában mire is megy ki a játék. Népbutítás folyik a médiákban, az egyre silányabb oktatásban. Gyakorlatilag a mi bőrünket akarják. Ezt nem hagyjuk szó nélkül? De nem ám. Ami pofont kapott a Fidesz irodában való akárki, azt áttételesen az a bankár, és bérence(i) kapta, amelyek ki akarnak nyírni bennünket. Nem mindegyikünket, de nagy részét az emberiségnek. (A cikk megfogalmazása óta volt egy molotov-koktélos támadás egy esztergomi Fideszes képviselő ellen. Ugyanaz a meglátásom rá, mint a pofozkodásra.)

Dühét megértem, de ugyanakkor fel is háborít tette, mert teljesen ártatlannak adta. Nem megoldás az erőszak. Lásd a Bohóc cikkét: http://tukorrokut.blogspot.com/2011/11/ez-megoldas-ez.html