2010. ápr. 21.

SZERETEM A HALAT… ENNI.

Utoljára vagy negyven éve horgásztam, amikor katona voltam a Balaton egyik ismert honvédségi üdülőjében. Már merek róla írni, mert a retorziója elévült, amiért anno engedély nélkül katona cimboráimmal pecáztunk. Akkor rájöttem, hogy a horgászathoz is megszállottság kell, amit magamban nem fedeztem fel. Ahhoz másfajta idegrendszer kell, hogy valaki nézze a vizet, és várakozzon a kapásra.
Azzal tisztában vagyok, hogy ennek a tevékenységnek nagyon jelentős fiziológiai előnyei vannak is. Nekem ez a sport nem adott dinamikát, ha már egyszer sport, akkor hadd menjen. Ezért nem csíptem soha pl.-l a sakkot sem. (Hallom a rosszindulatú megjegyzéseket, mert itt gondolkodni is kell.) Az is lehet, hogy nem, volt alkalmam megfertőződni vele eléggé, mert ha úgy istenigazából elkapott volna a gépszíj, lehetséges, hogy rabja lennék én is. De már biztosan nem kap el, a létező objektív, mind szubjektív akadályok miatt. Visszatérve horgászathoz, amikor szerencsés kapás volt, a damilt megfogva akartam kiemelni a potykát a vízből. Hát persze, hogy leszakadt. Társaim méltatlankodása közepette eltakarodtam a horgászattól örökre.

Maradt nekem a horgászat élvezetéből, csak az evés. Mint Gombóc Artúr a csokoládéval, ugyanúgy vagyok én is a hallal. Mindegy hogy milyen féle, fajta, hogyan van elkészítve, jöhet. Csak az a baj, hogy ritkán jutok hozzá. Mint, ahogy általában a magyarok zöménél, karácsonykor biztos, hogy nálunk is hal van. Kilóra nem tudom megmondani, hogy mennyi az éves fogyasztásunk, csak azt, hogy rettenetesen kevés. Hogy, miért nem eszünk többet? A szerencsétlen étkezési szokásaink miatt, ami részben annak a következménye, hogy a mi jövedelmünkhöz viszonyítva nagyon drága ez az egészséges eledel. Ha lenne elegendő pénzem, biztos, hogy ételeim rangsorában a halacska előkelő helyet foglalna el. Benne lenne az első egyben. Nem kellene a szalonna, a kenyér, meg a többi a németek szerinti ganz müll* miatt hízni.

Nálunk a horgászat nem úri passzió. A kifogott halat visszadobni, az kérem, egy szentségtörésnek érne fel. Mi magyarok azért fogunk halat, hogy azt megegyük. Ezért néztek megütközve a strasburgiak, hogy zámolyi roma menekültek miért viszik el a kifogott halakat az egyik városi folyócskából. Majd ha mi is vastagon leszünk lével, akkor majd mi is visszadobjuk a halat. De addig nem, megesszük, amit fogunk. Már megint a kaján jár az eszem. Anyósom úgy tud halat sütni, ahogy most rágondoltam, egyből átmentem Pavlov kutyájába.

*egész szemét (értelmezése a fordításnak: a németek szerint mi magyarok sok szemét kaját eszünk)

4 megjegyzés:

  1. Csak nem Balatonkenesén? Én is nagyon szeretem a halat. Fogni is, enni is! Egyre több az elfogadható áron vehető tengeri hal, nézz utána.

    VálaszTörlés
  2. De igen, mint katona egy évet, mint pa. tíz évet húztam le itt.

    VálaszTörlés
  3. Szép üdülő volt. Nem tudom mivé lett? Egyszer voltam ott értekezleten.

    VálaszTörlés
  4. Lerobbant istentelenül, a park alaposan tönkrement. A létszámleépítések itt is megtették káros hatásukat, ugyanúgy ahogy az országban. Itt csak kicsiben.

    VálaszTörlés

A havi legtöbbet látogatottak, de nem biztos, hogy a legjobbak is. Top 10