KÉPVISELŐI EMPÁTIA

Avagy, soha nem lesz valódi képviselés, míg fogadott prókátoroknak több pénze lesz, mint a voksát rá adó választónak.

A vezérhangyát az új köztársasági elnök fizetésével kapcsolatos hírek indították el, miszerint rosszabbul járt Schmitt Pál, azzal, hogy megválasztották. Az elnöki fizetése „csak” másfél millió forint lesz, az EP képviselőként kapott 3,5 milla helyett. De ez biztos pénz, mert élete végéig utalják bankszámlájára.
A majd 60 %-nyi fizetéscsökkenés valóban tetemes, de majd emiatt akkor sajnálom őt, ha majd két anyám lesz.

Az eu-s képviselői fizetéséről szóló információ indította el az alábbi gondolatmenetemet. Itt soha nem lesz tisztességes képviselés, nemcsak minálunk, hanem másutt sem a világban, ahol parlamenterizmus van. Na ez megint olyan dolog, ami első hallásra abszurdumnak hat, pedig nem ellentmondás. Ki fogom fejteni teóriámat.

Minden egyes képviselőnek ragyogó színésznek is kellene lenni. Miért? Mert ahhoz hogy maradéktalanul el tudja látni a nép képviselését, legalább olyan átérző képességre lenne szüksége, mint ami egy első osztályú teátristának van. Átérezni választóinak buját-baját, azonosulni velük. Amíg ez nem történik meg, addig nem beszélhetünk tisztességes népképviseletről. Egy jó színész átérezhetné ezt, de egy másik dimenzióban élő politikus, aligha. Inkább nem. Mindennek az oka, hogy nekik nincsenek olyan anyagi nehézségeik, mint a pórnépnek. A gazdagember tud majd a szegény ember életére olyan meghatározó döntéseket hozni, hogy ettől jobb lesz csórikám élete? Ugyan már. Na ez valóban paradoxón. A demokráciákban a népképviselők az emberi gyarlóságuk miatt egy idő után nem tudnak ellenállni saját mohóságuknak. Rászabadulnak a mézesbödönre, és emiatt elvesztik realitásuk a nélkülözök világával.

A fenti anómáliára több külföldi képviselő is rájött már, ezért pár hónapig ők is a minimálbérből próbálkoztak megélni. Nagyon valószínű, hogy ez csak afféle piár fogás volt részükről a népszerűségük növekedésének érdekében. Őnekik nem volt kilátástalan a helyzetűk, mert a választott időszak után ismét a régi „sanyarú” életüket élhették tovább. De aki éveken át a minimálbérből tengődik, annak további élete is reménytelen.

Nagyon úgy néz ki, hogy a demokrácia sem jó megoldás, de hát egyelőre nincs jobb helyette. Ezért, csak hiú ábránd marad, hogy jobbra fordul életünk. Egyeseknek igen, de az egésznek soha. Csodákba lehet hinni. A gyereknek esetleg, de nekem már mondhat bárki bármit. Bár én is tévedhetek… Remélem.