2010. jún. 29.
LALI PAPI
Szerencsére a falusi viszonylatban még fontosabbak az emberi kapcsolatok, itt jobban odafigyelnek egymásra, mint a városban. Pedig a városi ember sem különbözik a falusiak szociális érzékenységétől, csak ő nem tudja a ridegebb városi körülmények miatt ezt kimutatni.(Hisz neki is falusi gyökerei vannak.) A városi ember a kapcsolati kultúrája miatt nem engedi olyan közelségbe magához a szomszédait, mint ahogy azt a falusi ember teszi.
Eleve egy város lakossága is sokkal nagyobb, ami nem add lehetőséget arra, hogy úgy ismerjék egymást az emberek, mint ahogy minálunk faluhelyen. Különösen olyan esetben amilyenbe vagyunk mi, mert a kicsi lélekszám miatt itt mindenki mindenkit ismer. Itt jobban tudják, látják másoknak nyűgjét-baját. Az én esetemben meg elég, ha rám néznek, mindjárt láthatóvá válik, hogy állapotomat mennyire tré. Sajnos sokszor rászorulók idegenek segítségére, aminek elfogadása abszolút nem zseníroz. Bizonyára abból adódik, hogy míg épp voltam önzetlenül én is segítettem azokon, kiknél látszott, hogy szükségük lenne egy harmadik kézre.
Ilyen önzetlen segítőkézre találtam Lali papi személyében. Polgári neve: Major Lajos. Az idősebbik, mert a fiát is így hívják, aki a szomszéd városban megbecsült autószerelő. Bár már bőven nyugdíjas korú, de munkabírásban felveheti a versenyt bármely fiatalabbal. A sok-sok év szakmai tapasztalata miatt akkora tudást halmozott fel, ami felér egy lakatosi bedekkerrel. Tudja szakmája minden csínját-bínját. Szerencsére szakmai bölcsességét fia és unokája révén tovább tudja adni az útókornak. Méltán mondhatom, hogy Ő a falu ezermestere, mert bárminemű rábízott vasas munkát elvégez, elsőosztályú minőségben. Ezért fordultam immár másodjára is hozzá, mert a rekum áthegesztését autogénnel eredetileg is Ő végezte, mind elfogadható árban és príma minőségben. Néhány változtatás volt szükséges elvégezni a prototípus jellegű járgányomon. Változtatni kellett a hajtás szögén. Túlságosan magasra kellett emelnem tekerő lábamat, ami miatt a combom minden egyes pedáltiprásnál kellemetlenül adjusztálta a pocakomat. Kényelmi szempontból két helyen módosítottunk az ülésen is. Ez által rekum most már valójában a személyes elvárásomnak megfelelő tökéletes háromkerekűvé vált. Az elvégzett munkát azzal a jelszóval nem engedte kifizetnem, hogy van magának elég baja. Önzetlenségét itt köszönöm meg azzal, hogy kikürtölöm a világba jó tettének hírét.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
A havi legtöbbet látogatottak, de nem biztos, hogy a legjobbak is. Top 10
-
Ne tévesszen meg senkit a cím, mert mást is takar, a kapitalizmussal is kapcsolatos. De amit a cím alapján gondolt először a cikkről, arra...
-
Egy önvizsgálat eredményét teszem publikussá azzal a nem titkolt céllal, hogy mások is profitáljanak belőle. Az a fixa ideám, hogy jobbá teg...
-
Boldog kor hajnala fog bekövetkezni. Na nem mindenkinek, mert a jó érzésű gondolkodóknak kész kínszenvedés lenne. De a jó érzésű nem gondolk...
-
Szerény véleményem szerint, nem. Momentán ez a téma jutott eszembe, csak úgy spontán beugrott, és nincs semmi apropója gondolatmenetemnek. ...
-
Van-e értelme ennek a blognak az írásának? Lehet, hogy nincs, mert a mai világban annak van rációja, amiből pénzt kerül az asztalra. Ebből a...
-
Az egész politikának nevezett valami egy nagy átverés. Arról nem írok gyakorlatilag semmit, amit az Orbán és társa cég művel itt hazámban, a...
-
Akik szidják a liberálisokat, azok nem veszik észre, hogy megvezették őket. De iszonyatosan. Egy palira vett embernek lehetetlenség elmagyar...
-
Illusztráció Előrebocsátom, mondandóm mindkét része valójában fikció. Sajnos, és szerencsére semmi konkrétumhoz nem köthető, csak agytekerv...
-
Itt van a kánikula. Hadd legyen, mert nyáron legyen meleg, télen meg hideg. Ez a természet rendje, ennek így kell lenni. Menni kell a strand...
-
Virtigli balos érzelmiként írom. Semmi, de semmi sem fenyegeti a Fidesz hatalmát. Amit a – magában ugató, önmagára hiú (rátarti), kishitű (...

Igazán jó, hogy vannak még ilyen emberek!
VálaszTörlés