Bármennyire is paradoxnak, ellentmondásosnak tűnik a cím, az csak látszólagos. Mert az elmúlás tudatosodása nélkül nem tudjuk értékelni azt az egyszeri megismételhetetlen csodát, amit életnek nevezzünk. Egy kicsit átfogalmazva Crimson Velvet gondolatát, a semmiből jövünk, élünk, és a semmibe távozunk. Nem tudunk olyan megbecsülést adni sem magunknak, sem szeretteinknek, sem bármely embertársunknak, ami az élet megismételhetetlenségének tudatában, az megjárna neki.
Az én meglátásom szerint egyik oka sok bajunknak az, hogy azt hisszük örökké fogunk élni. Tudjuk, hogy elmúlunk egyszer, de ennek tudata mégsem játszik szerepet életünk kicsi és nagy döntéseinek meghozatalában. Nem gondolunk az elmúlásra, pedig ha ezt tennénk, más szemmel néznénk az életet. Nem tudatosul bennünk, hogy a földi létet minél nagyobb elánnal kellene jól kihasználni. A mai szóhasználattal, ezerrel kellene okosan élni. De ez csak akkor valósítható meg, ha a gyermekkorban tudatosulna a vég lehetősége is. Megadatna a nagyszülők halála miatt, de misztifikálva van, ami miatt nem tudják az elmúlást teljes valójában megérteni. Mind a keresztény, mind más vallásoknál is megtalálhatjuk ennek okát. Nem materiális szinten tudatosul az elmúlás értékelése. Mindenféle vallási ópiátok miatt téves kép alakul ki a halál utáni létről, inkább nemlétről, ami elferdítheti a valóságos értékelést az életről. Ennek a téveszme legjellemzőbb példája, amiért saját életüket is semmibe veszik, az öngyilkos robbangatok, akik abban a hitben cselekszenek, hogy haláluk után, tovább élhetnek paradicsomi körülmények között. Nem hiába mondta Marx, hogy a vallás a népek ópiuma, ezzel én is egyetértek. Van ennek az értékelési akadályoztatásnak biológiai oka is, az éretlenség. Ez az életkortól független. Csak a vak véletlenen, a szerencsén múlik, hogy ez az adottság valakinek előjön már kiskorában, vagy valamilyen spontán, vagy tudatosan irányított hatás révén élet folyamán valamikor. De az is lehet, hogy soha nem keveredik elő. Akkor vagyunk bajban, ha sok ilyen éretlen embernek van meghatározó szerepe életünknek.
Akkor értékeljük a másikat, mikor már nincs köztünk. Vannak, akikre az előbbi megállapítás nem vonatkozik, mert rendelkeznek azzal az adottsággal, hogy egyes embereket az életükben is tudják értékelni, és így is viszonyulnak hozzájuk.
Rövidlátóak vagyunk, beleesünk a kicsinyesség csapdájába, megkeserítjük mások életét azzal, hogy nem tudunk nagylelkűek lenni.
Érdekes gondolatsor...
VálaszTörlésNem vagyok vallásos. Talán éppen e miatt érdeklődtem egy időben a számomra ismeretlenről. (Szakdogámnál, még a Biblia Ószövetségét is felhasználtam, mint emlékanyagot)Érdekelt, hogy más mit láthat benne. Több vallással ismerkedtem a könyvekből.
Közös vonás, hogy tanításaik, történeteik, lelki nyugamat hozzanak és ezáltal, a "beletörődést" sorsunkba. Az is tény, hogy ezeket felhasználva a "Mindenható képviselői", a történelem (és sajnos manapság is) során, saját érdekeik miatt félremagyarazták, ezzel háborúba sodorva a világot. Bár, még számomra nem egészen világos, hogyan lehet(ett) "fegyvereket felszentelni" és Szent háborúkat indítani, azt amit minden vallás egységesen elítél...
A Másvilág vagy az Újjászületés elméletét, talán az ismeretlentől való félelem szülte. A világ létrejötte, maga a csoda. A tudomány hiányosságait pótolva, szép történeteket kreáltak köré, hogy minden ember választ kapjon joggal felmerülő kérdéseire.
Az "úgy élj, mintha ma lenne életed utolsó napja", a legszebb gondolat. Ha mindenki ezt tenné...
Mit takar az, hogy valaki vallásos?
VálaszTörlésÉn nem azonosítom magam -nem is fogadom el tanaikat- a jelenlegi világvallások egyikével sem és a "törpe" egyházakkal, közösségekkel sem. Viszont vannak a tudomány által bizonyítatlan "dolgok" amikben HISZEK!
Akkor most vallásos vagyok, avagy nem?
Igen, csak Te hithű materalista vagy!
VálaszTörlésNagyjából hasonlóan gondolkodunk mi itt. Ezért röviden annyit "szólok", hogy aki ezerrel él, két végén égeti a gyertyát, az nem biztos, hogy többet élt. Gyakorlatilag pedig kevesebbet élt. Kevesebb, de minőségi élet, vagy hosszú, de sanyarú élet? Inkább kevesebbel, de többet szeretnék látni a világból. Lehet, hogy a korom miatt, lehet, hogy a gerjesztett válságidő miatt, de az utóbbi időszakban lelassultam. Lehet, hogy a válság nélkül is lassúltam volna, mert egyre többet agyalok azon, szükségem volt-e azokra amit megtettem, megvettem. Most, amikor több az időm, a szabad időm, most jöttem rá, mennyire kevés az idő. Az egy főre jutó idő. Kevés, és valakinek mégkevesebb. Állítólag Matuzsálem túl volt a 800-on, de vajon mit bírt a szervezete, hogyan viselte magát? Kevésre vagyunk kalibrálva. Én most érzem úgy, hogy kezdek beérni, most kezdek felnőtté válni, de elkopik a test, az idő. Nem hiszem, hogy azért, érzem így, mert eddig komolytalan voltam, esetleg mentálisan zokni. Inkább azért érzem úgy, mert eddig tartott a belső fiatalságom, és az életben nekem ennyi ideig tartott a belső tinikorom. Mondhatnám azt is, én úgy érzem, nekem négyszer ennyi idő dukálna a teljes élethez leéléséhez. 43 évesen monodom ezt, most kellene kezdeni a felnőtt életet, most kezdem megérteni az élet alapjait. Most, amikor szinte késő? Nem hiszem, hogy azért történt így velem, mert eddig nem értettem volna az életet. Csak mostanság többet gondolkodom és kevesebbet cselekszem. Eddig fordítva volt. Na befejezem, mert azt ígértem, röviden szólok. Megint nem sikerült, megint nem bírtam fegyelmezni magam. Ejnye Petike! :-))
VálaszTörlés