Jelen világunk pénzalapú. Mindenféle pénzkereseti lehetőségekkel kecsegtető oldalak garmadáját találom a neten. Bennem a látottak felvetettnek egynéhány kérdést, amire kíváncsi ember lévén, választ szeretnék találni, ha kutakodással nem megy, akkor kapni. Biztos megint bennem van a hiba, amikor bizalmatlan vagyok az effajta biznisz fogással?
Hogyan lehetséges az, hogy ilyen jól prosperáló üzletmenetet mintegy hirdetik, ahelyett, hogy az aranytojást tojó tyúkot, biztos helyre jól eldugnák? Pénzkereset, de nem a vállalkozóknak, hanem a módszer kitalálóinak. Kihasználják a pénz utáni hajszát.
Lehet hogy elenyésző hányada tisztességes, bár ezt is kétlem, én inkább azt tippelném, hogy az egész bagázs egy nagy szélhámosság. Mert, mélyen nem akarok bele menni, de én azon az elven vagyok, hogy pénz csak akkor csinál több pénzt, ha vagy munkát teszünk bele, vagy lopunk. Slussz. Harmadik út nincs. Ezt a teóriát nálam sokkal okosabb emberek is osztják.
Rövid úton legegyszerűbben meggazdagodni a piramisjátékkal lehetett. A sok változat közül az egy változatát, a gilisztázást sajnos én is megismertem. Majdnem beugortam, de hála a jó Istenek, nem jött össze. Ez anno 1990 évek körül volt. Okulva belőle akkor megfogadtam, minden pénzügyi tranzakcióba csak rendkívül alapos mérlegelés után fogok beszállni. Mérlegelni mérlegeltem, de nem szálltam be sehova se. A túlzott óvatosságom miatt vagyok ott, ahol. Mert aki nem mert kockáztatni, az most sehol sincs mint például én, meg nagyon sok sorstársam. De hát csak nagy pénzből lehet kockáztatni, befektetni, a kevés elbukása nagyon fájdalmas tud lehet. Sok kispénzű szó szerint az életével játszott, amikor olyan kétes üzletbe beleszállt, mint például a gilisztázás. Én nem kockáztattam kis pénzemet, de legalább élek. Nem úgy, mint jó néhány reménybeli milliomos, miután rájöttek, hogy átverték őket, kétségbeesett helyzetük miatt fellógatták magukat.
Lelketlen, kimondottan okos szélhámosok, a legagyafúrtabb módón most már üzletszerűen csalják ki pénzüket a megvezethetőkből. Hogy én konkrétan kire, mire gondolok azt az én jól felfogott érdekemben inkább nem árulom el. Nincs nekem szükségem pereskedésre. Sajnos mindig akad olyan, aki nem lát át a szitán.
Emberek figyeljetek a behízelgő modorúakra, mert hinta-palinta szaguk van
Teljesen igazat adok neked! Kiváncsiságból elmentem ismerősök meghívására pár ilyen ismertetőre. Volt közte "bróker" tevékenységre buzdító, más pénzügyi jellegü tevékenységre okító és volt gyógyhatásó termékek forgalmazását szorgalmazó is. Mindegyik azon alapúlt, hogy szervezzek "magam alá" terjesztőket, ők úgyszintén és ebből én is jutalékolok. Nekem ez egyenlő a piramis elvvel! Másik gondom a direkt marketing. Oda kell menni és rábeszélni embereket a pénzkidobásra, holott én tudom értelmetlen. Nekem nincs hozzá pofám! Maradjon csak a nevem is, meg a lelkiismeretem is tiszta!
VálaszTörlésRengeteg ilyen rossz példa van, régóta megy ez a nagy népi átverés, tehát mostanra elmondható, hogy akit hülyére lehet venni, az megérdemli. Aki ennyi kiderült átverés után meég beleugrik, azzal nincs mit kezdeni. Már az gyanús, ha úgy akarnak valakit berángatni az első előadásra, hogy egy szóval se akarják elmondani, miről lesz szó. A tisztességes ember amikor valakit elhív valahova, az a minimum, hogy elmondja, kik lesznek még ott, és miről szól a műsor. Nem az egész előadást kérem tőle, hanem a tartalmat. De ha azt se meri elmondani, akkor mit akar? Jó, a lényeget, meg a részleteket nem lehet két mondatban előadni, meg nem nincs is értelme. Csak ennyi van: Ekkor ide, és majd ott minden kiderül. Úgy vagyok vele, hogy akkor menj, és majd későb elpanaszolod mi történt. Mert az ilyen biznyicnek az a lényege, hogy sok kis aranytojást tojó tyúkot kell besűríteni, és az a kakasnak sok kis aranytojást jelent. De gondoljunk bele, kié lesz a tojás? A szokásos eljárás, hogy kiveszik a tyúk alól. Legfeljebb szórnak neki némi eledelt, esetleg tojatótápot is. A baromfinak igen, de itt az emberi létben a tojatótápot magadnak kell megvenni. Úgy hívják, hogy kezdőcsomag, meg havi kötelező rendelés. Vagyis a gazda a tojatótápot nem megveszi és odaszórja, hanem a baromfinál hülyébbre véve, megveteti. Na, ki a tyúkeszű? A tyúk nem költ kajára és tojatótápra, úgy adja az aranytojást. A tyúkeszúSE ember pedig maga költ arra, hogy átadja az aranytojást.
VálaszTörlés