MEG AKAROK HALNI

Na nem most, hanem majd egyszer. Azt előrebocsátom, mielőtt szeretteim frászt kapnának a cím elolvasásakor, hogy nem áll szándékomban sem tevőlegesen, sem indirekt módón siettetni az időm múlását az utolsó rúgkapálásomig. Attól jobban szeretem az élet nyújtotta élvezeteket, a finomságokat, amiben csak akkor lehet részem, ha többek között a tüdőmbe levegő is jut.
Hogy mik lehetnek azok a finomságok, élvezetek, az most nem érdekes. De ha jön értem a kaszás, a jelen eszemmel elgondolva, nem fogok ellenne lázadozni. Mondom most. A kritikus pillanatban valószínű, hogy felül fogja vizsgálni mostani álláspontomat az életösztönöm. Remélem még el fog telni néhány év addig, amíg a kritikus pillanat el nem jön.

Nem mintha kívánságműsor lenne, mert erre nincs emberi ráhatás. Talán ez az egyetlen legdemokratikusabb dolog a világon, mert ezt nem lehet semmivel megváltani. Ha egyszer jő a kaszás, az olyan, mint tök ász. Visz mindent, neki mindegy, hogy a jobbsorsra érdemes császár-e, avagy koldus. Én szerencsésen már átadtam a staféta botomat utódaimnak. Ezért nekem már csak két fő esemény várható, hogy unokám szülessen, meg a halálom. Az egyik azt biztos, mint a halál, a másik is talán biztos.

Az itt maradottak fájdalma a visszafordíthatatlanság, a megszokottság elvesztése, az új helyzet okozta trauma, az űr miatt van. Hiába a vigasztalás, mert a gyászban az érzelem, nem az értelem dominál. Én hiába mondom magamnak, hogy nem fázom, amikor egy szál pendelyben kint állok mezítláb a havon. Akkor is fázni fogok. De a hó egyszer majd elolvad. Akkor csak azt nem értem, hogyan lehet az, hogy egyes természeti népeknél, nem a születéskor, hanem a halálkor örömködnek? Ez lenne az elfogadott normalítás? A civilizáció tette természeti törvényeket fordítottá? Vagy a gyász nélkül nincs továbblépés? Mert hisz az állat is gyászol. A halál miatt nincs értelme az életben kishitűsködni, kicsinyes pitiáner dolgokkal keseríteni magunkat. Elég furcsának hangozhat, a halál tudata nélkül nem lehet részünk az élet nagylelkűségében.

Most már megbékéltem.

Bejegyzésem apropója  Daróczi Dávid öngyilkossága volt.