JÖN A VÍZ

Ahol én lakom, az egy szerencsés hely, mert magaslaton van. A víz itt csak lefelé tud folyni. A falut átszelő egyetlen vízfolyás még nem vadult meg soha olyan mértékben, mint a híradásokban látható szilaj folyókká alakult patakocskák.
Mert hisz viszonylag csekélynek mondható a vízgyűjtő területe. Ha itt nálunk árvíz lesz, akkor azt csak bibliai özönvíz okozhatná. Az én házam magas, masszív betonalapzaton nyugszik, ezért vízkár engemet nem veszélyeztet. Nem úgy, mint számtalan honfitársamat. Nem mindenki olyan szerencsés, mint e tekintettben én. Úgy hozta a sors, hogy olyan helyen kellett megtelepülnie, mely most rettenetesen veszélyessé vált. Ez a veszély sajnos egyre gyakrabban fog jelentkezni, „köszönthetőnek” az egyre szélsőségesebb időjárásnak.

Az április a globális felmelegedés miatt a megszokottól jóval melegebb volt. A tengerek nagyobb párolgása vezettek a ciklonok kialakulásához. Ezt nem én találtam ki, ez komoly szakemberek együttes véleménye. Ennek isszuk most a levét. Van, ahol majd szó szerint. Elkezdődött a vég kezdete. Lesznek itt még cifrább események, melyek az üvegház hatás számlájára irható. Egyre nagyobb számban keletkeznek nálunk is például tornádók. Néhány röpke év alatt úgy meg fog változni időjárásunk, hogy annak változásnak a gyorsaságát követni se tudja egyre betegebb szervezetünk. Az ilyen hirtelen változásra képtelenek, bele fognak dögleni. Már most is megviseli az idősebb korosztály életét a frontok váltakozása. Lásd az egyik évben a franciáknál huzamosabb hőség alatt úgy hullottak az öregek, mint a legyek. Régen a II. ukrán front, manapság a hideg, és melegfront támadásait kell elszenvednie. De félő, hogy a most még rezisztensebb fiatalok életére is kedvezőtlen hatással lesz a változó klíma.

De most, ami nagyon zavaró, az a rengeteg víz. Ott is okozott bajt, ahol eddig emberemlékezet óta semmilyen zűrt nem csinált. Az ország minden hatodik helysége kénytelen szembenéznie ezzel a kihívással. Okosat, bármennyire is szeretnék, nem tudok mondani. Nem tudnak mondani a szakemberek sem. A homokzsákos védekezési mód csődje után már nem marad más, mint fájószívvel hagyni, hogy a víz tegye, amit akar.

Egyre többször lesz az idei évhez hasonló magas víz, mi ellen a gátakat még magasabbra kellene emelni. Az pedig nem megoldás, mert a jelenlegi földalapú töltések nem bírnának ellenállni a víz nyomásának, átáznának, és csak idő kérdése lenne, hogy mikor szakadnának át. Ha emelnénk felfelé, akkor az alapját is ellenne növelni, az pedig lakott területen a beépítések miatt vagy nem lehetséges, vagy a kisajátítások eszméletlen mértékben megemelnék a munka kölségvetését. Nincs mese, a védekezés egyetlen járható útja az árvízi vésztározók építése. Gondolom én. Ameddig nem történik kézzelfogható változás ez ügyben, marad a jelenlegi ideiglenes megoldás, átvágni a töltést és lakott területen kívül elárasztani a paraszt földjét. Még ez a kisebbik baj, a nagyobbik az amikor lakott területnél szakad a gát. Elképzelni sem tudom, de ezzel azt hiszem más is így lehet, milyen szívfájdalmat él át, aki látja veszendőbe menni értékeit

Szolidáris vagyok velük.