MIÉRT?, BANKKRACH. ISM.

MIÉRT?


Lehet, hogy túlságosan tájékozatlan vagyok, vagy úgy is mondhatnám, annyira alulművelt vagyok az alábbi kérdésekben, hogy ezt meg se kellene kérdeznem.


Három téma régóta piszkálja a csőrömet, amely mint oly sok bosszantó dolog, ez is összefüggésben van a pénzzel. Bizonyára közgazdász, vagy egyéb, a gazdaságban jártas pénzügyi szakember, elmagyarázná nekem, hogy méltatlankodásom ellenére minden úgy jó, ahogy van.

Miért van az, hogy egyes szakmákat, és munkaköröket hihetetlen módon alulfinanszírozottak, míg másokat abszurd módon túlfizetnek. Az még nem is lenne baj, hogy egyesek szemtelenül nagy összegeket keresnek, a baj az, hogy azok kapnak piszok keveset, akiknek a munkája, hogy is mondjam „alantas”. De ugyanakkor fontos, mert hiánya esetén igencsak nagy káoszt idézne elő például, ha nem vinnék el a szemetet. Társadalmunkat nem lehetne, fenntartani, működtetni, ha mindenki magasan kvalifikált szakember lenne. Ezzel kapcsolatban már morogtam januárban, pontosabban 2008-01-25-én a „Mindent bele” című bejegyzésben. A fenti anomália feloldására megoldást én sem találtam, csak egy utópisztikus elgondolásom van, az pedig a szolidaritás. De hát együttérzésre csak zömmel azokra lehet számítani, akik amúgy is szegények. Nem akarom megbántani a nagy adakozókat, ők már azért tudnak szolidárisak lenni, mert már nem tudnak mit kezdeni pénzükkel. Az ezért így nem egészen helyes, ők még emlékeznek arra, hogy honnan jöttek, bennük még van szociális érzékenység. De sokak már elfejtették származásukat.

Miért van, hogy míg az újonnan eu-hoz csatlakozott államok között nálunk a legnagyobb az elvonás addig a bérek a béka perspektívája alatt leledzenek.

Miért van, hogy a sokkal több jövedelemmel rendelkező osztrák sógorok nagyságrenddel kisebb közüzemi díjakat kell fizetniük, mint nekünk, a csóró magyaroknak. Valahol csúnyán el van cseszve az egész. De hol?
2008-10-08

BANKKRACH
Nem vagyok szakember, de annyit én is látok a pénzvilágban, hogy ellehetetlenülésének egyik okának valószínűsíthessem egyes bankvezérek azon szemléletét, amit egy klasszikus közmondással tudok legjobban érzékeltetni, hogy „minden szentnek maga felé hajlik a keze”. Ki van találva az ügyesen, hogy a törvényes lehetőségeiket úgy csűrhessék-csavarhassák, hogy abból maguknak a maximálisabb profitot kisajtolhassák. Az anyagi szabadságuk miatt elrugaszkodtak a valóságtól. Csak a maguk zsebének tömésével foglalatoskodtak, és nem törődtek a többiekkel, azzal hogy gátlástalanságuk hány ember életét lehetetlenítik el. A „szentektől” nem várható el szolidaritás. Hiszen az embernek az ember a farkasa. Hiába óhajtják az aktuális szépségkirálynők a világbékét, az csak egy vágyálom marad. Ha ez nem így van, akkor ide a rozsdás bökőt. Hú de elkalandoztam eredeti témától, én is úgy vagyok vele, mint a Bazi nagy görög lagzi című film görög étterem tulaja aki szerint, minden szó jelentése visszavezethető görög nyelvhez. Én is mindig oda lyukadok ki, hogy a világ bizony dögrováson van.
2008-10-18