AUSZTRIAI KERÉKPÁRTÚRÁK 2005-2007 1.rész

Weboldalomról vettem kölcsön.

2005. 08. 07 vasárnap, Mentl 19.00

Balszerencse és szerencse jegyében telt el ez a nap. Az balszerencse, ami velem történt szombaton a Hafner See kempingben. A túra kezdetén el kezdett esni az eső, majd amikor aggodva, hogy nem adtam hírt magamról szeretteimnek úgy döntöttem, hogy a szakadó esőben elgyalogolok vagy 5 km-t a telefonfülkéig. Rossz döntés volt, egy km után (szerencsére) visszafordultam. A szerencse abban állt, hogy megmenekültem egy kiadós megfázástól, valamint a Mucikám a Barátfüle fesztiválón volt, és így senki sem vette volna fel odahaza a telefont. Oltári pipa lettem volna, ha feleslegesen gyalogolok 10 km-t, ebben a cudar időben.
 Ez este tízkor történt, így nem csoda, hogy összevissza kelebaláltam, aminek a sátor, vagyis én lettem a kárvallottja. Beleestem a sátor bejáratába, az esővédő részét beszakítottam. Előzőleg úgy estem hanyatt, hogy bukósisakomból kitörött egy darab. Majd amikor pillanatragasztóval (jól) megjavítottam, a frankó kék bicajos gatyámat tettem tönkre három ragasztó cseppel.

Az úton Mentl felé kutyatámadás ért, másodszor az ausztriai túráim során, de ezt szerencsésen megúsztam. (Nem úgy, mint amikor Krems mellett megkapta a kezemet a kutya, kórházba kellett mennem, hogy tetanuszoltást kapjak. Akkor rendőrségi ügy lett belőle, melyet kivédtem úgy, hogy kérésük ellenére nem mentem be a rendőrségre).

Szerencsésen megérkeztem Mentl-be, mert csak ez után kezdett el esni az eső. Több órát várakoztam, mire lecsillapodott annyira, hogy lehetővé tette a sátram felépítését. Sikerült a sátort ismételten elszakítanom, azon a részén, ahol már egyszer idehaza javították. Hiába találtam egy hatalmas, igaz nem négy, hanem ötlevelű lóherét. Arra az elhatározásra jutotta, hogy le fogom selejtezni a sátort. Itt megjavítani nem lehetséges, felesleges is lenne, mert a külső takaró anyagát annyira elégette a nap, hogy mint a papírt, úgy lehet szakítani. Bekövetkezett az, amit nagyon nem akartam, vennem kell egy új sátort. Holnap délelőtt az lesz az első dolgom, hogy körülnézek Villachban, sátor után.

2005. 08. 08 hétfő, Mentl 20.20

Apropó: az osztrák vasutasok is néha nincsenek a helyzet magaslatán, ha egy kevert helyzetben találják magukat. Wiener Neustadtban, hiába van ultramodern állomásuk, számítógépes hálózatuk, mégis azzal riogattak, hogy nincs szabad hely a bicajomnak, és az utánfutómnak a pakli kocsiban. Mármint a számítógép szerint. Csudák csudája a kérdéses vagon teljesen üres volt. Megvettem a menetjegyet, plusz a bicikli jegyet, ami csak 5 euró volt. De a kalauz, az eddigi gyakorlattól eltérően az utánfutóra is vetettet velem jegyet, azt már 6,80 €-ért. Szóval kevert egyet az osztrák vasút (ÖBB=MÁV). Azt viszont javukra kell írnom, hogy a kapusok kijött velem a harmadik peronra és segített a felrakodáskor.

A mai napra jellemző a zápor, a háromszori landskori zápor, melyekbe balszerencsémre mindig belefutottam. Sátrat a Baumaxnál vettem, melyet vissza kellett vinnem, mivel hibás volt. Nem cserélték ki, hanem a pénzt visszaadták, majd azon a pénzen vettem egy másikat.(Remélem jó, mert még nem bontottam ki.)
A túra du. 6-8-ig, a Berghofban, 5-re értékeltem.

2005. 08. 09 kedd, Mentl 21.30
Simán indult a nap, ami ezt jelenti, hogy az éjszaka igencsak hideg volt, de a napocska volt hozzám olyan kegyes, hogy kisütött reggel. Kisebb-nagyobb bonyodalmakkal ugyan, a sátorcserét sikerült megoldanom. A sátornak talán az az egyetlen hátránya, hogy alacsonyabb öt centivel az előzőtől. Szembeötlő, inkább úgy mondanám lábba botló előnye az, hogy a bejárati nyílás küszöbje jóval alacsonyabb a régitől, és így nem akadok el benne.

A városban, a telefonálás után, az állomás előtt sikerült első osztályúan eltanyáztam. Induláskor lecsúszott a lábam a pedálról, és kifeküdtem, mint egy gyalogbéka. A pedál kapaszkodó csapjai, igen szép barázdákat vájtak a jobb vádlimba. A második baleset egy törött sörösüvegben talált meg, melybe szerencsésen belevágtattam. A hátsógumimat úgy kidekorálta, hogy újat kellett vennem, potom 23 €-ért. Még jó, hogy a defekt gyártól a bicajos bolt csak száz méterre volt. Erről az jutott eszembe, hogy történtek ehhez hasonló esetek ott, ahol a gumiszerelő megbízásából műhelye előtt suhancok jancsiszegeket szórtak ki, nyilvánvaló okból. (Érdekes egybeesés lenne.)
Ahol táborozom, ott van Gabi kutyájának a „éléskamrája”. A felesleges kajáját ide ássa el, és elfelejti, vagy olyan sokat kap, hogy nincs rá már szüksége, ezért az orrom alatt büdösödik.
El kellene mennem túrára de, nincs hozzá semmi kedvem, mert még korainak tartóm az időt.
A gumit holnap fogom kicserélni.
Ma kézzel mostam, mert nem adok 3 €-t egy mosásért.