2010. máj. 5.

AUSZTRIAI KERÉKPÁRTÚRÁK 1995-2004 II. rész

Weboldalomról vettem kölcsön. Itt nagyobb képanyag található.
Nem vettem figyelembe sokszor az útvonaltervezésnél azt, hogy hegyek is léteznek Ausztriában. A legrövidebb út az egyenes szemléletem miatt, sokszor toltam fel hegyekre nehéz szerelvényemet. De nem csak felfelé, hanem völgynek lefelé is kénytelen voltam tolni a bicajt. A fékek füstölésig melegedtek a terhelés alatt, és félő volt, hogy a fékhatás megszűnik egy kritikus ponton.
Első a biztonság. Sok emlékezetes emelkedővel, lejtővel találkoztam útjaim során.
Néhány, íme: St. Jakob im Walde előtt, a kőbánya utáni hajtűkanyarnál. A 10%-os lejtő Krieglach elött a fenyőerdőben. Vagy a 10%-os emelkedő Szlovénia felől a Radl passnál, osztrák területen már a 20%-os lejtő. Ezt a lejtőt leküzdeni iszonyatosan félelmetes volt, az ellenségnek sem kívánom. Klagenfurt alatt Mária Raintól a Dráva folyóig vezető erdei ösvényen, ami kijelölt kerékpárút, itt leereszkedni még pakk nélkül is életveszélyes. Én meghibbantam, mert lementem rajta, de az égiek kegyesek voltak hozzám, mert megúsztam baj nélkül. Idehaza a 82.es úton tekertem a cseszneki emelkedőn felfelé és magamat biztattam: „Tóth Józsi meg tudod csinálni, ki fogod bírni.” A gerinctől kb. 100 méterre inkább leszálltam, „Ha feltekersz, akkor megdöglesz”.

Sikerült néhány esést produkálnom pályafutásom során. Zömében önhibám miatt. Néha mások hülyesége miatt. Ezek voltak súlyosabbak. A legkomolyabb tanyázásom Bécsben történt, ahol is egy kamionos Y alakú útkereszteződésnek a hegyesszögében fordult vissza. A pótkocsi nyereg feletti része annyira kinyomódott az én térfelemre, hogy kénytelen voltam a padkára levágtázni. A murvás részen nem tudtam megtartani súlyos pakkokkal felmálházott kerékpáromat, az úttestre kivágódtam. Szerencsére addigra a kamion elhaladt, így csak az aszfaltban tettem „kárt”. Az esés következtében elrepedt a bukósisakom, és a bal térdkalácsomban porc vált le. A levált darab azóta is vándorolgat, de már nem okoz fájdalmat. Elég volt fájdalomból az a két év, amíg lecsillapodott. Nem kell hozzá élénk fantázia elképzelni, hogy mi történt volna a fejemmel, ha nincsen sisakom. Úgy járt volna a bucim, mint amikor a görögdinnyét földhöz csapják.

Az akkor 11 éves Dani fiam előtt le a kalappal, mert egy rissz-rossz montenbike-kal becsülettel letekert átlagban napi 100-110 km-t.

1 megjegyzés:

  1. Na igen, a kamionosokkal nem árt vigyázni! Nekem is velük van a legtöbb biciklis problémám...
    A levált porcdarab vándorlása veszélyes dolog, mert bizonyos területekre tévedve térdzárat, vagy egyéb komolyabb szövődményeket okozhat! Nem ártana kivenni!

    VálaszTörlés

A havi legtöbbet látogatottak, de nem biztos, hogy a legjobbak is. Top 10