A mai napra nincs semmi aktuális bejegyezni valóm. A jobb időre való tekintettel inkább a levegőn mulattam az időt és kerekeztem. Kényszerűségből is, mert a fiam miatt, csak minimális időt tudok a gép előtt tölteni. De sajnos, még ekkor sem tudom agyamat kikapcsolni, a lábammal együtt az is pörgött, minek következménye lett ez a szösszenet. Az alant rögzített gondolataimnak hogy mélyenszántó következtetése lenne az kétséges, hisz, csak úgy ám blokk született.
Az emberi agy hasonló, mint a computer, annyi különbséggel, hogy az emberi agy gondolkodásra képes, míg a számítógép nem. A számítógép hihetetlen mennyiségi adatot tud pontosan pillanatok alatt kezelni, előhívni, míg az agyunk nem. (Legalább is az enyém, nem.) Memóriájának kapacitása messze elmarad ettől a gépinek teljesítménytől. (Mondtam, hogy a magamét veszem etalonnak.) Születéskor csak az öröklődött ösztöneinkkel, meg azokkal az adottságokkal rendelkezünk, amit szüleinktől kaptunk örökségbe. Hosszú évek megtapasztalása, tudása, évek alatt kellett beleégnie, hogy ebből a katyvaszból képesek legyünk hasznosítható gondolatokat előcsiholni. Az életkor előrehaladtával felszínre bukkanhatnak érettebb gondolatok, de nem mindenkinél. Mert hiába öregszik meg valaki, attól még nem biztos, hogy bölcsebb is lesz. Igaza van maximálisan MJ barátomnak, aki az egyik hasonló mezei filozofálgatásomra küldött megjegyzésében ezt a gondolatot találóan példázta: --Nagyapám erre azt szokta mondani: "ki milyen Pistike korában olyan lesz Pista bácsi korában." Most már vitatkoznék vele, mert vagy okosabb lesz, vagy hülyébb!--
Az igaz, hogy sokaknak, vagy inkább sokunknak időskorára fokozatosan elmegy az esze, a végén meglágyul. Ez az átváltozási időszak nagyon kicsi intervallumú, ez is függ az egyéntől. Éveket nem merek mondani, de az ember életének hosszához mérten elég rövidecske. Bármennyire is paradoxnak hangzik, az un. bölcs-időszak egy kis idő multával megszűnik, majd annak tudatában, hogy még mindig bölcsek vagyunk, egyre nagyobb zöldségeket mondunk.(Hogy el ne felejtsék, emlékeztetőnek: magamból indulok ki.) Nem áll szándékomban megsérteni senkit, ha mégis sikerül a komolytalan teóriámmal ellenszenvet kivívnom a nálam idősebbeknél, az is az én elméletemet igazolja. Azt hozzá kell fűznöm, hogy ezt az átalakulást megtapasztaltam nálam korosabbaknál.
Remélem, hogy ezt is embere válogatja, és én nem kerülök bele.
Az ember agyi kapacitása 5-15% közt mozog. Miért? Mi szükségünk van ekkora potenciális kapacitásra? Ha számítógép tárhelyhez hasonlítjuk, milyen tudás van letárolva a "zárolt" területen? Nem tudom elhinni, hogy csak úgy üresen áll! Nem lehetséges, hogy egyszerűen csak nem tudjuk "lehívni"?
VálaszTörlésEngem az érdekelne még, hogy vajon ez mindig is így volt? Vagy volt olyan időszak a történelem során, amikor magasabb kapacitáson forogtak a kerekeink? Mire lennénk képesek akkora többlettel? Félek, hogy csak felgyorsítanánk a pusztulásunkat...
VálaszTörlés... vagy éppen lassítanánk, mert pár lépésben előre "kisakkoznánk" a következényeket.
VálaszTörlésA idős kori agysejt vesztés normális. Csak nem mindegy mennyiből történik és milyen területet érint mindez. :) Ezt tényleg viccnek szántam, bár lehet, hogy van valós alapja. Anatómiai tanulmnyaim a csontváznál és a ráépülő izmoknál elakadt.
Gondolom, a betegségek következményeit nem számítva, ez azért van idős korban, mert a szervezet nem képes olyan intenzitással pótolni az elhalt sejteket, mint fiatalabb korban. Szerintem nem több pusztul, csak nincs elég utánpótlása.