2010. márc. 22.

MENNYBŐL A POKOLBA

Életemben adódót néhány olyan pillanat, amelyet valóban minősíthetek annak, mint ahogy a címben leírtam. Érdekes, hogy ezek az állapotok, a pillanatnyi eszméletvesztésnek köszönhető. Nem tudom rá a fiziológiai magyarázatot, de tény, hogy nem csak nálam, másnál is előfordult, legalább a menny része. Ezek a jelenségek autó balesetnél illetve fogorvosnál történt rosszullétnél (úgy látszik puhány, vagyok) vagy például akkor is hasonlót éltem át, amikor a Lövölde kanyarban a teherkocsi rakodásakor eltörten a villanyelet.

A Pityu unokaöcsémnek, és hibatag kolleszos haverjainak volt az az igencsak baromságnak minösíthető szórakozásuk, hogy addig szorították a jelentkező páciens mellkasából a levegőt, míg az el nem ájult. Bizonyára van orvosi magyarázat, hogy miért került eufórikus hangulatba az eszméletét visszanyerő hülye gyerek.
Hasonló állapotba kerültem a 89-es autóbalesetünk alkalmával. Pillanatnyi eszméletvesztés elegendő volt számomra, hogy a mennyországba kerüljek, de látva a szeretteim állapotát, egy pillanat alatt a pokolba zuhantam. Azt már csak lábjegyzet, hogy helyzetünk nem bizonyult olyan tragikusnak, mint ami az első látszatra tűnt, bár vagy 70 méter szaltóztunk a ránk futó autó miatt. Feleségem öt nap múlva megszülte minden komplikáció nélkül fiunkat.
Mostani betegségem is produkál olyan szituációt, ami miatt hasonló libikókás állapotba kerülök. Több alkalommal is kerültem olyan javult állapotba, amikor visszanyertem régi egyensúlyozási állapotomat, de sajna csak ideig, óráig. Mert amikor elmúlik a „rohamom” ismét a pokol bugyrába zuhanok. Bármennyire is kutakodok, nem jövök rá az időszakos jobblétek okára.

2008-10-07

2 megjegyzés:

A havi legtöbbet látogatottak, de nem biztos, hogy a legjobbak is. Top 10