2010. márc. 22.

SZERENCSE

Régi, nagyon kedves barátom felbukkanása adja ennek a bejegyzésnek apropóját. Idestova 30 éve nem hallottam felőle, de ez nem azt jelenti, hogy el is felejtettem. Sőt, míg más emlékek megkoptak, az Ő emléke frissen élt, és él bennem. Az akkori, és a mostani családom után Ő volt, aki nekem a körülöttem lévő emberek rangsorában az első helyet kiérdemelte. Életem azon a szakaszában találkoztam vele, amikor szükségem volt egy jó emberre, mert már a családtól kapott vezérlő elvek egy része leértékelődőt nálam. Indirekt módon az életem meghatározó tényezőjévé vált.
 Visszaadta megtépázott önbecsülésemet, ráeszméltetett arra, hogy értékes vagyok. Ezekre a gondolatok most fogalmazódtak világosan meg, anno, találkozásunkkor még homályosan sem tudatosult bennem. De tudatalattimban igencsak munkálódtak. Ahhoz el kellett telni 30 évnek, hogy felszínre kerüljenek, ráeszméljek arra, hogy milyen fontos volt Ő nekem. Abban a korszakban fogékony voltam mindenre, szerencsém volt, hogy vele hozott össze a sors, életemet helyes irányba lendítette tovább. Köszönöm.

2008-09-18

1 megjegyzés:

  1. Ritka az igaz barát, nagyon meg kell becsülni és szerencsés akinek van!

    VálaszTörlés

A havi legtöbbet látogatottak, de nem biztos, hogy a legjobbak is. Top 10