A halálközeli élmények az emberi gondolkodásban komoly változást generálnak, legalább is ezt így hallottam. Nekem is volt életemben egy olyan időszak, 1999 -ben az agyvérzést követően, amikor már minden mindegy alapon túltettem magam azon a „kicsinységen”, amit az élet jelentett számomra. De csak egy darabig hezitáltam. Billegtem azon a határmezsgyén, amelynek az egyik felén az élet van, a libikóka másik felén a halál „lengette a kaszáját”. Semmi tudatosság nem volt abban, hogy szerencsére, vagy szerencsétlenségre, az élet felé billentem ki. Hallani bárgyú filmekben, amikor szerencsétlen halódik, biztatják, tarts ki. Véleményem szerint
szegény nyomorult úgy sem tudna változtatni a végkifejleten, mert a szerencsén múlik minden. De hogy megváltozik utána gondolkodása a világról, az biztos. Amit eddig fontosnak vélt tyúkszaros éltében az, az egyik pillanatról a másikra devalválódott, súlytalanná vált, míg, amit eddig nem vett észre az, szembeötlő lesz nyomban, és felértékelődik. Mint a gyümölcs a fán, ha féreg rágja húsát, kényszeréretté válik, valami hasonló történhet az emberrel is, hirtelen érettebb, bölcsebb lesz. Ez a változás környezetében igencsak megütközést válthat ki, kellő empátiával kell rendelkeznie a családnak, hogy tolerálni tudják a betegnek az élethez viszonyult új hozzáállását.
Az akaraton, azt aláírom, azon sok múlik. De ahhoz észnél kell lennie a páciensnek, mert ha nem így van, akkor akaratával nem tudja befolyásolni sorsát, akkor lutri a dolog. Fel kell mérni, hogy az adott korlátok között milyen új lehetőségek vannak, milyen terveket lehet kibontakoztatni. Célt kell adni maradék életének, mert anélkül, az egész ügy veszett fejsze nyele. Csak a magam példájára tudok hagyatkozni, voltak terveim. Akkor is terveztem, amikor igencsak degenere állapotban voltam. Az nem baj, ha utólag kiderül, hogy amire gondoltam az egy blődség volt, de legalább ez a zöldség segített annak a kritikus időszaknak átvészelésében.
2008-09-15
2010. márc. 22.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
A havi legtöbbet látogatottak, de nem biztos, hogy a legjobbak is. Top 10
-
Abbahagyom egy időre, lehet örökre az „ész” osztást, mert értelmét nem látom erőfeszítéseimnek. Lebegtetem visszatértemet, mert bármennyire ...
-
Illusztráció Kezdem megérteni, hogy miért nem értem világunkat. Fejet kell hajtanom fiam előtt, aki arra kért, hogy ne is igyekezek megérte...
-
Illusztráció Eléggé félelmetes az emberi agy, legalábbis az enyém, mert egy viszonylagos semleges látvány is elvonatkoztatott asszociációka...
-
Illusztráció A tegnapi bejegyzésemhez hozzákapcsolható. (Legalábbis én úgy érzem.) A hét fő bűn a katolikus egyház tanítása szerint a köv...
-
Én egy irigy ember vagyok, igaz ezt a tulajdonságot inkább rejteni kellene, és nem még pedig fennen hangoztatni. Nem a mások értékeire, ...
-
Szerény véleményem szerint, nem. Momentán ez a téma jutott eszembe, csak úgy spontán beugrott, és nincs semmi apropója gondolatmenetemnek. ...
-
Illusztráció Utálom magamat, mert az blogtémáim eddigi különbözőségei megszűntek, egysíkúvá vált érdeklődésem. Oka rettenetesen egyszerű: a...
-
A TV2 Tényekben látott egyik riportfilm inspirációjaként íródott ez a cikk. Nem csak nekem, az egészségügyben oly sokat járatós érdekeltnek,...
-
Illusztráció Az idősebb Bush szájából hangzott el ez a kifejezés még a kilencvenes évek elején, ami akkor még hidegen hagyott, de most már ...
-
Illusztráció Hála a korlátlan, és viszonylag gyors netnek, ismételten megnézhetem fiatalkorom egyik meghatározó személyiségének, Hofi Gézána...
Az infarktus "velejárója" a halálfélelem megélése. Nekem az volt. Utána volt kis időm elgondolkodni, Tényleg szemléletváltozáshoz vezet. Gondolom mindenkinél más mértékben! Egyszer lejegyzem!
VálaszTörlés