2010. márc. 22.

LEVÉL FIAMNAK

Jé, majd egy éve írtam utoljára. Azóta irogattam, csak nem ide. A jó frászkarika sem tudja megmondani, hogy miért nem írtam a gondolataimról, talán csak lustaságból, mert lett volna mit. Az én kissé eseménytelen életemben is történtek változások, ebből adódóan gondolatok, amit érdemes lett volna megörökíteni az útókornak. Ami hirtelen eszembe jut, nem időrendi sorrendben:

Fiam ballagása és érettségije a Lovassy gímiben. Ezzel összefüggő egyéb események, melynek a második csúcspontja a balatonfőkajári ebéd volt (mert az első természetesen a közvetlen események voltak), ami nagyon úgy néz ki jól sikerült. Feleségem, én is elégedett voltam mindennel, remélem a vendégek is, mert a látottak alapján azt tételezhetem fel. Na persze az eredményről is illik beszámolni, ami sikerességét az a beszédes tény is bizonyítja, hogy a gyereket elsőre felvették a győri egyetemre.
A győri kollégiumi léte miatt is vannak gondolataim, amit egy soha el nem küldött levélben írok le neki, illetve az olvasónak:
Azt elfogadom, és megértem, hogy barátaidra több figyelmet fordítasz (ez idővel meg fog változni), mint ránk. Azt nem várom el tőled, hogy ne legyenek barátaid, haverjaid, ne legyenek titkaid, barátaiddal olyan közös dolgaitok, ami nem tartozik rám. Legyenek. Csak arra ügyelj, hogy olyan titkod ne legyen, ami ha kiderülne, előttem, és mások előtt is szégyenkeznél, restelkednél miatta. Rám számíthatsz, én mindig a tőlem telhető maximummal támogatni foglak. Másoktól ez nem várható el. Csak egyvalakitől, majd ha megtalálód életed igaz párját. (Úgy, mint én anyádat.)
Tisztában vagyok azzal, hogy iszonytató nyomás van rajtad, az egyetem miatt. (Néha le kell engedni a gőzt). A jelentkező nehézségek miatt nem kell aggodalmaskodnod. Hisz nálad gyengébb képességűek is vették az akadályokat, és túljutottak rajta. Ha kellő elánnal már most az elején komolyan veszed, nem lesz semmi baj. Tudom, hogy piszkosul nehéz, de bízz magadban, és meglátod sikerülni fog. Meglátod, meglesz a jutalma a sok munkának, mert olyan életminőségre van kilátásod, amire más módón tisztességesen nem tehetnél szert.
A szülő aggódik a gyereke miatt, és bármit is teszel te, illetve mi, ez a helyzet örökké fennmarad. Az nem várható el tőled, hogy ezt megértsd. Majd csak akkor fogod megérteni, amikor neked is lesz gyereked. Addig ezt tudomásul kell venned, hogy ez így van, és el kell fogadnod.

2009-10-08

1 megjegyzés:

A havi legtöbbet látogatottak, de nem biztos, hogy a legjobbak is. Top 10