HANGULATJELENTÉS

A régi pártállami időben bizonyos időközönként a felettes pártbizottság felé az alapszervezeti titkárnak a fennhatóságai alá tartozó alattvalóinak hangulatáról jelentést kellett küldenie. Hogy nem volt objektív az holtziher. Erősen púderozott volt, mert hiszen ki merte volna egy pártitkárnak megmondani őszinte véleményét.
Még ha tudomására is jutott volna a valóságos hangulat, feltételezem, nem merte volna azt egy az egyben azt közölni. De én merek hangulatom jelenlegi helyzetéről objektív tájékoztatást adni. Látom a politikusok ténykedéseit, melyből azt szűröm le, amit számtalanszor leírtam már mindenféle formában, hogy nem látják a valós helyzetet. Ugyanúgy el vannak tévedve, mint a pártállami nagyjaink. A hiba oka az lehet, hogy vagy a nomenklatúra alsó szélén tevékenykedő pártkatonák, hasonló okok miatt, mint hajdanában a párttitkárok, ők sem láthatnak a valós képet? Vagy első embereinknek olyan magasról rózsaszínű ködben látszik minden? Én itt alul, a legmelegebb nyárban is csak a szürke ködöt látom, ami köztudomású, a hangulatra rossz hatással van. Úgyhogy rosszul is érzem magam. De ezzel ki foglalkozik. Maximum a családom. Ugyanúgy megsínylik a politikusok vakságát, mint ahogy én is. Ők reálisan átérezhetik emiatti nyűgömet, hisz egy azon slamasztikában vagyunk. Egymást támogatva van remény, a remélhetően csak időszakos recesszió átvészelésére. Ilyen családi támogatásra lenne szükség a nagyobb távlatokban is, ha nem lenne az egyik emberi alapvető jellemvonás, az önzés. Lehet, sőt biztos, hogy ez a bejegyzés pesszimista hangvételű, mert realitáson nyugszik. Majd ha ez a recesszió megszűnik, és jobbra fordul életem, akkor majd derűsebben látom a világot. Ha egyáltalán megérem.