A "SZÜKSÉGES" SZÉPSÉGIPAR

Kaptam egy emailben egy hivatkozást a reklámok szavahihetőségéről, egy nagyon kedves volt kenesei munkatársamnőmtől. Olvasása során eszméltem rá, hogy a szépészeti biznisz is egy nagy átverés, az ekkor született gondolatok osztom meg az olvasókkal.
Biztos vagyok benne, jó néhány hölgyolvasónál kiverem a biztosítékom írásommal. Azt előre kell bocsátanom, hogy a jelen társadalmunkban elfogadott normák szerint, én szeretem a szebbik nemet, szeretem a szépet. Ha igazi, és természetes, azt igen. Gondolkodtatónak szánom ezt a pamfletet. Egy szép nőnek nem kell még enyhe smink se ahhoz, hogy a férfiak megforduljanak utána az utcán. De amikor rútságot akarják különböző kenceficékkel korrigálni, amitöl a látvány még kontrasztosabb lesz, na attól még az én közepesen fejlett esztétikai érzékem is tiltakozik.

Ez az elfogadott trend, aki szembe megy vele, az magával szúr ki. Hiába a csordaszellem nemcsak az állatnál, az embernél is létezik. Aki valamiképpen különbözik az átlagtól, azt kiközösítik, fekete bárány lesz. Sajnos az egyéniségek sorsa mindig is nehéz volt a többség elutasító magatartása miatt. Van egy nem bizonyított sejtésem, amit csak nagyon óvatosan merek leírni. Valójában a nők a többi nő miatt szépítkezik, a megfelelni vágyás miatt. Lehet, hogy tévedek?

Mi is a szépség? Nekem az, ami kellemes reakciót vált ki belőlem. Az adott társadalomban az általánosan elfogadott divatos átlag. Lehetséges, hogy nem szabatos ez a megfogalmazás, de valami ilyesmi lehet. Csak meg kell nézni a szépségversenyeken felvonultatott lányokat. Olyan egyformának tűnnek, legalábbis nekem. Amit mi szépnek tartunk az relatív, mert egy mások kultúrához viszonyítva ami nekünk itt okés, az ott visszataszítólag hathat. Na meg fordítva is igaz. Például a polinéziai nőknél az volt a szép, aki széles csípővel rendelkezett. Azért preferálták jobban őket a férfiak, mert ez jelezte a nő termékenységét. A relatív látás az oka annak is, hogy minden szülőnek a maga gyereke a legszebb. A krokodil mama is elolvad porontyai látványától. Gondolom. Sok nő önértékelési zavarban szenved, azért akarja önmagát pótszerekkel a társadalom által elfogadott trendi átlaghoz hasonlóvá alakítani magát. Ezt a pszichés gubancot meg a mesterségesen gerjesztett, a nőkre kényszeríttet társadalmi elvárást használja ki, szerintem nem éppen etikus módón a szépségipar. Meg a szépészeti plasztikai sebészet is. Igazság szerint nem is lenne rájuk szükség mert a szépség az a belsőből fakad.

A reklámokban megfigyelhető, hogy a szépészeti szereket forgalmazok nagyobb részben üde, fiatal leányzókkal igyekeznek bizonyítani kenceficéjük hatásosságát. Öregasszonyt is meg tudnak fiatalítani, photoshop-pal.

Mindenféle érthetetlen, szakszövegnek tűnő halandzsával operálnak. Azzal a jelszóval, hogy minél érthetetlenebb, annál hatásosabb eszköz ez a pénztárcájuk kinyitása érdekében. Marhára észnél kell lenni, mert nemcsak itt, mindenhol, mindennel azon iparkodnak, hogyan lehet a polgárt minél jobban lenyúlni.

Állati fehérje feldolgozókban állítják elő sok-sok szépészeti termék alapanyagát. Sokan nem is tudják milyen anyagból származó glazúrt kennek az arcukra. Fiatal korban tönkremegy üde bőrük, eltömíti pórusaikat a sok misung, de ez is tiszta haszon a kozmetikai cégeknek. Idősebb korban majd ők lesznek potenciális vásárlók az állítólagos fiatalító szereknek. Üzlet az üzlet.

Nincs más szépítőszerre szüksége egy fiatal lánynak, mint a hideg forrásvíz.(csapvíz) Külsőleg is, belsőleg is.