2012. jan. 8.

KI A FELELŐS?

Eredetileg válasznak szántam irományomat egy közösségi oldalon felvetett vitához, de aztán úgy döntöttem gondolataim megérdemlik nagyobb nyilvánosságot is. A vitaindító úgy látja a jelenlegi gyászos helyzetnek mi is felelősei vagyunk. Hozzászólásomat két részre kell bontani. Első részben kisebb, konkrét, míg a második részben, elvontabb, nagyobb kitekintésre nézve fejtem ki véleményemet.

„Megsúgom, helytelenül felel az, aki csak a politikusokban látja a felelősöket...”


Én próbálom megérteni igazadat, de sajnos nem tudom elfogadni álláspontodat, mert az eddig szerzett tapasztalataimból levont következtetések mást mondatnak velem.

1.
Most magamat is okoljam, hogy idejutottunk? Ha valóságos demokrácia lett volna, vagy lenne, akkor számon lehetne kérni bűnösségemet. Ez a pártok lobbi érdekei miatt nem az, ezért nem lehet. A politika úri huncutság volt, régen, és most is az. Az egyszerű népnek nincs tevőleges befolyása, még a választások révén sem. A választások szimpátia, érzelmi alapon, és nem a választási programok alapos mérlegelése szerint történt. A választó polgárok csak elenyésző része tudott érvek alapján jól dönteni, zöme azt a politikai társaságot pécézi ki magának, akinek az ígéretei közelebb álltak az ő által is jónak tartott, de nem alaposan átgondolt politikai elképzeléseihez. Tehát itt az érzelmi szempontok, külsőségek és nem a tartami részek dominálnak. És, még ha jól is döntöttek, akkor sincs garancia arra, hogy a győztes betartja ígéreteit. Mint ahogy a mellékelt ábra is mutatja. A felelősség azé, aki szélhámosságot csinált a nagypolitikában, és megvezette a jónépet. A hibásokat meg kell keresni, hogy tudjuk, kiket kell örökre eltiltani a hatalom közeléből, a bűnismétlés veszélye miatt. A megoldásra kellene koncentrálni, ahelyett hogy a felelősséget magunkban keressük, mert az önmarcangolás nem fog megoldani semmi sem. A felelősöket le lehet váltani, a kollektiv felelőség logikája alapján a népet is? A nép nem tanácsadó. Valaha is, egyetlen egy érdekérvényesítéssel bíró személy elfogadta a nép bármilyen javaslatát? Most a bajban elfogadja a nagyjaink közül a Te, vagy az én, mi vagy bármelyiküknek bármilyen javaslatát. Nem. Tehát akkor hogyan lehetek akár én személy szerint, vagy akár a nép felelős. Nincs is kiépítve, ami volt az a csatorna is el lett dugítva, amin keresztül eljuthatna bárminemű javaslat oda, ahol annak érdemi elbírálása, és felhasználása lenne. A kormány megkérdezte tudatlan népét csalafinta módón úgy, hogy a válaszok bejelölése az ő szája íze szerint történhetett csak. Olyan kérdésekben kérték ki a nép véleményét, aminek megválaszolásához magasabb intelligenciájúak véleménye kellett volna. Az egész „közvélemény kutatás” elég drága piár fogás volt. De semmi több. Magyarul, egy fontos sorsfordító kérdésben nem a Józsi bácsit kell megkérdezni, aki a maga szakterületén ugyan penge, hanem olyan szakembert, aki járatos szakmailag abban a kérdésben.

„Azt, aki tudatlanságból nem mond igazat, megilleti az elnézés,
azoknak azonban, akik szándékosan hazudnak, nem szabad megbocsájtanunk.” (Polübiosz)

2.
Csak abban az esetemben lehetne elfogadni a kollektív felelősség tézisét, ha annak okát az emberiség erkölcsi válságában látnád. De akkor a Föld egész lakossága okolható azért, ami nálunk történik?

Hiába volt Krisztus halála, mert ismét bűnösök lettünk. Bűnbeesésünk periodikusan folytatódni fog, amíg ember él a Földön. (Vagy inkább permanensen, ha egyáltalán volt megtisztulás.) Az ember természetében benne lakozik az irigység, kapzsiság, a másik leigázásának vágya, hisz ha alaposan belegondolsz Te is, én is ezért vagyunk itt, hogy a másikat meggyőzzük a magunk igazáról. Ha úgy veszem, hogy legyőzzelek. Meggyőzés = legyőzés. Sajnos a politikai versenyben az ember értelme miatt nemtelen eszközöket is igénybe tud venni. Az embereket nem lehet hibáztatni, ezért aki, vagy inkább ami tehet, az az evolúció, amikor értelmet adott nekünk. Az állatok gonoszak, irigyek, számítók? Nem. Ez csak az értelmes emberre jellemző.

Hogy én ilyen vagyok, az adottság, mint a hajam színe. Tehát ha bennem van ez az eredendő bűn, ami genetikailag örökölt tulajdonság, akkor hogyan lennék okolható a történtekért, hisz mindenkiben benne van. Ha úgy veszem senki nem tehet erről, ami történt, annak a véletlen okolható, a vak szerencse hiányának. 

1 megjegyzés:

  1. Kollektív felelősség? Nocsak! Ez azoknak a találmánya lehet, kik az egyéni felelősségüket kívánják áthárítani, de ha nincs kire akkor hát mindenkire! Mondanám, de inkább mutatom, hogy mit nekik!

    VálaszTörlés

A havi legtöbbet látogatottak, de nem biztos, hogy a legjobbak is. Top 10