EZ VAN

Ismét eltelt két hét, az újabb gipszes kézbebetonozásom óta. Tegnap hajnalban nem bírtam tovább a kolonc elviselését jobb kezemen, és önhatalmúan lerobbantottam róla. Megállapítottam, hogy teljesen felesleges volt a majd négyheti gúzsbakötés, mert a kezem, rendületlenül használhatatlan maradt még olyan egyszerű tevékenység végzésére is, mint például az írás.
Sejthetett már valamit a doki a kézrögzítés várható eredménytelenségéről, mert akkor nem javasolta volna a gipsz levétele után, az esetleges fájdalmak további kezelésére egy bizonyos kenceficét. Rögzítés nélkül óhatatlanul megfeszülnek a csuklóm izületei, ami elég kellemetlen fájdalommal járnak. Be kellett látnom, hogy rögzítés nélkül nem tudom a kezemet semmire sem használni, még arra sem, hogy verjem a billentyűzetet. Afeletti örömömben, hogy végre megszabadulok az életemet megkeserítő ballasztanyagtól, a gipsz levételénél nem finomkodtam. Az összes célszerszámom egy normál háztartási olló volt. Ebből adódóan a kezemről lekerülő negatív forma nagyon szakadt lett. Ezt visszacsinálni már nem lehetett, ezért gumifáslival betekertem, hogy legalább az írásra alkalmas legyen. Ez a rögzítési mód ad annyi szabadságot, hogyha korlátozottan is, de legalább tudom kisebb feladatokra használni kezemet. Ugyanakkor nem tud a határesetig mozdulni, így fájdalom sincs. Ezt a megoldást a doki is javasolhatta volna. Szerencsére most nincs meleg, de csak ebből a szempontból szerencse, mert ha lenne, a majd négy méteres pertli elviselése is nyüszítésre adna okot. Már nem először járok úgy, hogy hosszadalmas tortúrák ellenére nem sikeredik rendes terápiával helyrepofoztatni magamat. (Azt már csak zárójelben merem leírni, fiam szavaival élve, hogy Szent István képmás zsebe csúsztatásával talán sikeresen gyógyítathattam volna magamat. De a paraszolvenciát rokkantnyugdíjból nem lehet finanszírozni.) Így hát maradt a régi, nálam már bevált gyógyítási mód, rábízni az időre. Csak az idő előrehaladtával egyre több lesz a bajok száma, és szervezetem öngyógyító képessége nem tudja orvosolni a megszaporodott, és egyre komolyabb nyavalyáimat. Ez sem probléma, ekkor majd megjelenik a legfőbb gyógyító, és lekapcsolja a villanyt. Ha ez a megoldás sem megfelelő nekem, akkor, hogy bajaimra gyógyírt szerezek, saját magamnak kellene utána nézni a dolgoknak. De hát az sem lehet, hogy kiképezem magam orvosnak, maximum kuruzslónak tudnám. Ezért kénytelen vagyok rábízni magamat az irgalmas szamaritánus dokikra, akik kísérletezgetnek velem. Ha a javasolt terápiás módszer nem lesz jó, akkor majd próbálkozunk mással. Különféle gyógyszerekkel próbálkoznak, melyek vagy hatástalanok, vagy mellékhatása rosszabb, mint a gyógyítandó kórság. Ezért szedését emiatt meg abba kell hagynom. Úgyhogy a kör bezárul, és türelemmel kell várnom a villany lekapcsolását.