HÁLAPÉNZ

A TV2 Tényekben látott egyik riportfilm inspirációjaként íródott ez a cikk. Nem csak nekem, az egészségügyben oly sokat járatós érdekeltnek, mindenkinek van valamilyen rálátása erre a problémakörre. Ez valójában közérdekű dolog. Nekem személyes véleményem szerint semmi, de semmi értelme nincs a hálapénz adásnak. Mert ha utólag adják azt is hülyeségnek tartom, merénylet a buksza ellen, de sokszor adják előre, azt hiszik ezzel előnyöket szereznek maguknak. Bár ez akár vesztegetés számba is vehető, de ki foglalkozik a nagyok mellett ezzel a csekélységgel. Az lehet, hogy kedvesebben fog nézni rájuk a lefizetett személyzet de ettől hamarabb nem fog bajából kigyógyulni.

AGITÁCIÓ

Megint a rosszindulatúságom beszél belőlem, de mivel már annyi csalafintaságban volt részem életemben, kénytelen vagyok most is szkeptikus lenni. Bár a bejegyzés végén látszólagosan ellent mondok önmagamnak, de az általam pozitívnak hit tény sem lehet 100 %-os bizonyíték az állításom védelmére. Annak apropója ez a szövegelés, hogy a napokban beoltották majrés beteg lakótársaimat, beleértve magamat is, a szezonális influenza elleni vakcinával.

EZ KÉREM CSALÁS

Értékelem és nagyrabecsülőm az egyenes beszédet, még akkor is, ha nagyon fájó tud lenni. Ha én vagyok az áldozat, akkor igen. De ha szeretteim felé kell másnak rossz hírt közölni, akkor már, nem vagyok ilyen megértő. Ha meg nekem kell ezt megtennem, akkor hajlamos vagyok a kegyes elhallgatásra. Szerencsére az emlékezetem szelektív, így az utolsó mondatban szereplő kegyes elhallgatások konkrét példáira már nem emlékszem. Nem kell mindenkinek mindig mindent tudni. Ez a fajta sumákolás a családban még megengedhető, hisz mindkét fél érdekét szolgálja. De azon a bizalmi alapon nyugvó kapcsolatnak, mint az orvos-beteg viszony, ott nincs helye semmilyen csalafintaságnak.

CSODA

A vasárnapok máskor is hoztak már, sajnos csak időlegesen javulást egészségi állapotomban. A mai nap is ilyen csodahozónak számító vasárnap. Majd holnap reggel bizonyosodok meg arról, hogy mint már oly sokszor, most is valami ismeretlen erő, vagy nem tudom micsoda játszik-e velem, vagy valójában pozitív változás előtt állok.

SZÁLKA

Az egészségügyben tett tegnapi kiruccanásomnak nem csak a még melegében megirt szösszenetemnek volt az ihletője, hanem a mainak is. Mostanában ez a szegmens érint legjobban, ezért van részemről az itt látott negatívumokról ez a sok morgás. Sajnos mindig találok valami olyat, ami miatt tollat ragadók.

Akarom mondani, a billentyűzet elé ültet. Aki érintett, mint például én is, nekünk létkérdés, hogy jól működjön ez a szolgálat.

NEM KELL SIETNI

Ma ismét a megyeszékhelyre kellett utaznom, mert az én korosztályomnak az Sztk már olyan, mint egy jó kocsma, a törzshelye. És ezt a törzshelyet időközönként illó meglátogatni. Azoknak ötven év felettieknek, akiknek csak kivételes alkalmakkor kell ellátogatni ilyen, vagy ehhez hasonló műintézetbe, az örüljenek a szerencséjüknek ezerrel.

VAGY, IGEN NEM

Egy alibi kérdéssel kezdem bejegyzésemet. Nem tudom miért van, hogy orvosok nem azt teszik, amire az esküjük szól? Gyógyítani kellene, tanácsot adni azoknak, akik nem képesek saját magukat meggyógyítani. Valamelyik keleti népnél volt szokás, hogy csak akkor fizetek az orvosnak, ha a páciens egészséges maradt. Amikor beteg lett a dokinak a gyógyítás fejében nem adtak egy árva petákot sem. Ha a betegségmegelőzés lenne nálunk is a hangsúly, a finanszírozás ennek alapján történne, akkor már minden doki éhen halt volna.

EZ VAN

Ismét eltelt két hét, az újabb gipszes kézbebetonozásom óta. Tegnap hajnalban nem bírtam tovább a kolonc elviselését jobb kezemen, és önhatalmúan lerobbantottam róla. Megállapítottam, hogy teljesen felesleges volt a majd négyheti gúzsbakötés, mert a kezem, rendületlenül használhatatlan maradt még olyan egyszerű tevékenység végzésére is, mint például az írás.

AUSZTRIAI KERÉKPÁRTÚRÁK 2005-2007 7.rész

Weboldalomról vettem kölcsön.


43-2007/A/3
2007. 08.07 kedd Mentl 20.50

Majd holnap írok, ma nagyon fáradt vagyok.

2007. 08.09 csütörtök Mentl 15.00

A holnapból ma lett, mert tegnap is nagyon elfáradtam, de erről majd késöbb.

VIGYÁZZ PÉCS, JÖVÖK!, TANÁCSTALANSÁG. ISM.

VIGYÁZZ PÉCS, JÖVÖK!

Tegnap el kellett kísérnem a bátyámat Pécsre, mert Ő autóval még nem járt ott, és én voltam a mitfárer. Hozzánk csapódott lányom is, szabadnapja miatt. Hadd nézelődjön, mert ki tudja, mikor csapódik erre a vidékre. Én is már vagy húsz éve nem jártam erre. Pedig hajdanában igencsak sűrűn megfordultam e vidéken.

MARSLAKÓ

Nem is olyan régen, ha jól emlékszem Kim Basinger főszereplésével filmet vetitettek valamelyik földi csatornán, melynek Marslakó a mostohám címe volt. Marslakó a betegem címmel idehaza is lehetne forgatni jóval olcsóbb költségvetési filmet. Díszletre nem kell költeni, mert a helyszín már adott, az egyik hazai egészségügyi fellegvár rendelőintézete.

TANÁCSTALANSÁG

Eddig kínlódtam a lábammal. Most már úgy néz ki talán nem lesz vele több baj. Kínomban a múlt hét kedden elmentem a háziorvosomhoz. Szegény nem tudta eldönteni, hogy mi is a bibi, így hát beutalt Fehérvárra, a traumatológiára.