Az egészségügyben tett tegnapi kiruccanásomnak nem csak a még melegében megirt szösszenetemnek volt az ihletője, hanem a mainak is. Mostanában ez a szegmens érint legjobban, ezért van részemről az itt látott negatívumokról ez a sok morgás. Sajnos mindig találok valami olyat, ami miatt tollat ragadók. Lehet, túlreagálom a helyzetet, amikor mellreszívók olyat is, ami felett más lazán átsiklana? Következtetést akarok levonni abból is, amiből nem is kellene? Biztos. Mi a betegek érzékenyebben reagálunk minden olyan nüánsznyinak tűnő megnyilvánulásra is, amit ők nem is vesznek észre. Az orvos beteg kapcsolata, sokban múlik a kialakult bizalmon. Ezt sikerül egyik napról a másikra eljátszani azzal, ha a beteg feltett kérdésére semmitmondó választ kap. Széttárta kezét egy olyan kérdésre, amelyet ha még érintőlegesen is körüljár, tudott volna rá mondani igent, nemet, sőt a talánt is. De nem tette, hogy miért, arra csak tippem lehet. Mert neki is lehet ugyanúgy rossz napja, mint például amit ő okozott nekem. Kénytelen vagyok ezután is hozzá fordulni, mert máshoz nem tudok. De a szálka már a szememben van.
Való igaz, ha meg akarok gyógyulni, egyáltalán a pontos diagnózist megállapítani, nekem kell kutakodnom. Miután megbizonyosodtam betegségem pontos kórokáról a szabadon hozzáférhető gyógyhatású készítményekkel kell kúrálnom magamat.
Kénytelen vagyok saját magam kuruzslója lenni, mert az eddigi gyógyszeres és klinikai kezelések nem vezettek eredményre. Újabbnál újabb medicinákat próbálok ki, melyeknek kedvező hatása nincs. Csak mellékhatása. De nem is akármilyen.
Eddig vakon megbíztam benne, de ezután szkeptikusabb leszek.
Azzal is tisztában vagyok, hogy nem tud mindig a beteg szája íze szerint viselkednie. Ha a tegnapi csak egyszeri volt, akkor egy kellemetlen intermezzónak tekintem. És nem vonatkoztatok rá mélyenszántó következtetéseket. Spongyát rá.
Csak a fránya szálka ne bökne.
A szálka már csak ilyen, bök amíg ki nem szedik...
VálaszTörlésDe ezt a szálkát nehéz lesz kiszedni!
Én, kerülöm az orvosokat. Bár pár hónapja kénytelen voltam körbejárni őket, és mint protekciós nem volt velük kellemetlen élményem. Nem jöttek rá mi a bajom. Röviden leírom: egyik délután, nem tudtam abba hagyni a hányást, így ügyelet lett a vége. A szuri segített rajtam. Barátnőm orvos, így gyorsan túlestem az összes vizsgálaton (vérvétel, nőgyógyászat és ultrahang ill. hasi ultrahang). Az utóbbinál bent akartak fogni, mert súlyos vakbélgyulladást mutatott a képernyő. A sűrgősségin kidumáltam magam, hogy jól vagyok, így nem műtöttek meg a leletek ellenére sem, de papírt kaptam, hogy soron kívül bejussak az osztályra, ha úgy érzem perforálna. Úgy köszöntek el tőlem, hogy hamarosan találkozunk. Ez március elején volt. Azóta sem mentem. Ennyit az orvosok tudományáról.
VálaszTörlésMivel ők is emberek, nem csak tévedhetnek, hanem magánéleti problémáikat akaratlanul is beviszik munkahelyükre, éppen úgy, mint más teszi. Ráadásul, sok beteg nyűgös az egészségügyben kialakult nehézségek miatt, amiről ők igazán nem tehetnek, de érzékenyen reagálnak rá egy idő után. Nehéz úgy nyugodtnak maradni és gyógyítani, hogy a várakozás miatt dühösek a betegek. Pedig éppen ezek az emberek lennének a legjobban felháborodva, ha két perces vizsgálat jutna csak rájuk és már hívnák be a következőt.
Mindez nem mentség, de ez van. Sajnos.
Nekem vannak rossz és vannak jó tapasztalataim is. Mivel egyszer az életemet is megmentették a rosszakra igyekszem nem gondolni.
VálaszTörlés