MIT LEHET EZEN NEM ÉRTENI?

Illusztráció. 

Úgy érzem magamat, mint az, akire így vicsorog ez a fenevad.

Sokan nem látják át ennek a jelenlegi politikának iszonyatosan káros voltát, mert rengeteg homály ember van, akire még az észérv sem hat. Oka az, hogy olyan agyi képességekkel rendelkeznek, ami nem engedi meg számukra a tisztán látást. Azt hiszik, hogy tisztán látnak, de nagy tévedés, megvezették, megvezetik őket. Nem születhet mindenki jobb képességekkel, nem is velük van a bajom. Vannak ilyen, vannak olyan emberek. Vannak emberek, akiket lehetetlenség meggyőzni. Aki megért engem, az már magától is rájött hibás beállítottságára. Ha meg nem, majd akkor, mikor neki is úgy fáj, mint ahogy nekem most.

A karrierpolitikusokkal van bajom. Az a vérlázító, hogy vannak becstelen emberek, akik kihasználják ezeket a szerencsétleneket. Mind az összest fehérgalléros megélhetési bűnözőnek tekintem. Egytől egyig. Nincs kivétel. (Na jó, talán egy-kettő azért akad.) Hogy egy kalap alá veszem őket, arról ők tehetnek. Lásd a parlamenti egyetlen egyetértést, mikor a javadalmazásukról van szó. Majd ha mutat valamelyik olyan életvitelt, olyan hitvallást, ami elfogadható számomra, akkor majd teljes vállszélességgel kiállok mögötte.

Ebben az országban nagyon nagy bajok vannak. Aki ezt nem látja, az struccpolitikát folytat. Rendet kell rakni, de nem így, hogy totálisan a szegények vállára rakni az összes terhet. Megyünk Minszk felé, vissza a Rákosi érába, vagy ami még rosszabb a Horthy korszakba.

Már most vannak olyan megnyilvánulások, ami erősen Rákosi idejére emlékeztetnek. A személyi kultusz kezdeti stádiumára, illetve a koncepciós perek előkészítésére. A uralkodó párunk maga alatt vágja a fát. Öngyilkos politikát folytat. A disszonanciára, jobboldali, magasan kvalifikáltak gondolkodók részéről is van, ha nem is ilyen élesen megfogalmazott ellenvetés, mint az enyém. (Például lásd:itt.)

Lesz itt akkora pofára esés, aminek kijózanodódási hullám lesz a következménye. Várják a nagy pénzt, a magánnyugdíj után fizetett reálhozamot. Én nem akarok huhogni, de ami összeget kapnak, az várhatóan bagatell lesz. Mindenki kevesellni fogja. Remélem, tévedek.

Sokan nem értik, miért ez a nem éppen hízelgő vehemencia egyesek, és részemről az életünket rendkívül erősen meghatározó jelenlegi politikai irányvonal ellen. Mert sok millió szegény embereknek okoznak álmatlan éjszakát az anyagi létbizonytalanság. (Ha egyáltalán még van otthona, hol álomra tudja hajtani fejét.) Aki önhibáján kívül válik nincstelenné, sőt még életét is elveszik, az persze, hogy nem hagyja szótlanul. Mit lehet ezen nem érteni? Hasonló helyzetben Te nem ugyanezt tennéd? Idézek egyik hozzászólásomból: „A tényekkel nem lehet vitatkozni. A szegényektől elvesz, a gazdagoknak ad. Ez keresztényi viselkedés?” Ha áldozatot kell hozni, ám legyen. De arányosan. Ezen megint mit nem lehet érteni? Vagy nem akarod bevallani még magadnak sem, hogy rossz lóra tettél? Én azt mondom, hogy ilyen rohadtul még nem éreztem magam a politika miatt a bőrömben.(Ezért ez a kemény hangvétel.) De nem csak én érzek így. Pár millióan vagyunk. Akkor az várható el tőlünk, hogy happyk legyünk? Az elkeseredettségünkön mit nem lehet érteni? Te is el fogsz jutni erre pontra (vagy utódod), csak idő kérdése, ha nem kezdesz el gondolkodni.

Sajnos, arra kell biztatnom fájó szívvel gyermekeimet, ha boldogulni akarnak maradék életükben, ne nézzenek se Istent, se hazát, menjenek szerencsét próbálni olyan országba, ahol a becsületesség még erény. (40 %-al emelkedett a tavalyi évhez viszonyítva a fiatal öngyilkosok száma. A jövőbe vetett reménytelenség az oka a növekedésnek. Ezt nem lehet kimagyarázni) Ne is nézzenek hátra, ne legyen lelkiismeretfurdalásuk öreg szüleik iránt, mert mi már úgy is a dögé vagyunk. Mint ahogy ez az ország is. Ki kell nyírni mindenkit, aki szegény, aki falusi közmunkás, aki nyugdíjas, aki rokkant, aki rendőr, aki katona, aki tűzoltó, aki gondolkodik, aki nem bólogatójános, később a pedagógust, meg aki él és mozog. Mert az lesz. El kell üldöznünk az orvosokat, az ápolókat, hisz úgy se lesz már rájuk szükség. A betegek nem gyógyultak meg, hanem meghaltak. Mi ez, ha nem a politika gyilkossága?

Abban bízom, imádkozom, hogy lesz olyan okos, karizmatikus ember, vagy politikai erő aki, amely gátat vett ennek a degenere politikának.

Lenne itt feltámadás, de így nem, hogy fel, támadunk.