Felületes szemlélő csak azt látja, a Tour de France-on hogy minden esemény nélkül tekernek, olybá tűnik, mint a Forma 1. Pedig nem az. A tv nézőnek dupla élvezetet nyújt egy etap látványa. Akit nem amatőr szinten, hanem haladóként érdekli a kerékpársport, annak valóban unikumnak számit a világ elsőszámújának tartott versenyéről látott professzionista közvetítés. Aki, nem csak a kerékpársport szeretete miatt cseppent ide, arra is gondolt a közvetítés rendezője.
Az útvonalhoz közeli látványosságokat helikopterről látatja, amelyekből bőven adódik. Irigység tölt el a gyönyörű tájak láttán, sajnálkozom, hogy nekünk miért nem adatott meg az a kegy, hogy nap mint nap ilyen látványba legyen részünk. Ahhoz oda kellett volna születnünk. De félre bánat, félre bú, amin nem tudunk változtatni, azon ne bosszankodjunk. Dőljünk hátra fotelunkba, csak passzív szemlélőjeként az eseményeknek, vagy pattanjunk szobakerékpárra, hogy elmondhassuk, együtt tekertünk a nagyokkal, a világ legrangosabb bringa körversenyén. Bár a nagy legendák már nincsenek itt, mint a hétszeres Tour de France győztes Amstrong, az örök második Jan Ullrich, vagy az kopasz olasz Pantani. De szemtanúi lehetünk most újabb sportlegendák születésének, mint például a luxemburgi Schleck tesvéreknek, vagy a szerintem legjobb sprintelő angol Cavendishnek, vagy a tavalyi Tour, és idei Giro d'Italia győztes, spanyol Contadornak. Vagy olyannak, akit most nem soroltam fel, mert a népes mezőnyből még bőven akad tehetséges bringás, aki a legendára esélyes lehetne. Az biztos, hogy az Astanás kazah Vinokourov már nem lesz esélyes semmilyen titulus megszerzésére, mert azt ígérte, hogy utolsó Tour-ján áll rajthoz. Kényszerűségből be kell tartani ígéretét, mert sikerült úgy lezúgnia az útról a mélybe, hogy combcsont tőrést szenvedett. A csont összeforrása után amatőrként még tekerhet, de a profi pályafutásának annyi. Rettenetesen sok perecelés történt már az idei versenyen, de ilyen súlyos egy sem. Néhány kulcscsont elreccsent, egy lapockacsont is eltörött, ők jövőre jöhetnek. Az orvosi kocsiból jó pár méter kötöző anyag felhasználásra került a bukások miatt. A horzsolásos sebek menet közben gyógyulnak, ezek a kemény legények egy kis pitty-putty miatt nem szaladnak haza ríva a mamához. Pedig komolyabb baleset is történt, amikor a francia tévések egyik kocsija két versenyzőt beröptetett az árokba. Az egyik áldozat a holland Hoogerland, aki úgy nézet ki az eset után, mint egy kötszer reklám. Összeszorított fogakkal végigtekerik a napi etapot, illetve a maradék több ezer kilométert. Nem is akármilyen tempóban, nem is akármilyen hegyi szerpentineken Van olyan szakasz, ahol lejtmenetnél a kanyarok miatt, a kísérő kocsik sem bírtak velük trappolni. Ezek az eszementek sima úton is képesek, a 70-75 km/órás sebességre. Főleg az etap vége felé. Még szerencse, hogy van rajtuk fék. A célnál.
Ha odahaza szobabiciklin tekerek, legalább kivédem a bukást, meg akkor állok le amikor nekem tetszik. A fene tekerné végig azon a gagyi kínai nyergen ülve a napi átlag 200 km-t. A puhányabb amatőrnek, mint például amilyen én vagyok, vagy a nálam még lustább nézőnek is érdemes a Eurosportra kapcsolni délutánonként. Ha akar kemény sportot, vagy/és szép tájakat látni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése