KELLŐ BÜNTETÉS A HALÁL? 2.

Olvasom a szerencsétlen Szita Bence brutális meggyilkolásával kapcsolatos hozzászólásokat. A megnyilvánulások megrettentenek és a jelenség alaposabb elemzése megerősít abban a szent meggyőződésemben, hogy félelmetes, megoldhatatlan bajok vannak a fejekben.

Ezt a bejegyzést annak a néhány százaléknyi embernek írom, akik képesek megérteni gondolatmenetemet. Akikről szó van azok képtelenek lennének bármit is megérteni szövegelésemből, mert ha értenék akkor nem írták volna le azokat a szörnyűségeket.

Azt tökéletesen megértem, hogy kiakadtak. Kiakadtam én is, rettenetes megrázott, majd annyira, mint mikor anyám meghalt. De morálisan fejlettebbnek érzem magam, hogy a gyilkosok szintjére lesüllyedjek, és én is gyilkosságra buzdítsak.

Statisztikai adatok igazolják,(bár ha nem igazak az is lényegtelen, mert még egy ember életének elvétele is sok), hogy arányaiban nincs számottevő eltérés a gyilkosságok számában ott, ahol a halálbüntetés érvényben van, illetve ahol nincs. Csak a társadalom minél fejlettebb mentális, és morális szintje, ami képes a gyilkosságok számát csökkenteni. (Magyarországon ez a morális szint egyre gyorsuló tempóban csökken, evidens a gyilkosságok száma emelkedni fog.) Erre ragyogó példa, a sok helyen olvasható további gyilkosságra felbujtó hozzászólást, alig találni józan, nem az érzelmi oldalról érkező higgadt hangvételű megnyilatkozást. Nem tudom hogy azon hipotetikus feltételezés szerint tulajdon gyermekem (még leírni is borzasztó) meggyilkolása milyen érzelmi reakciót váltana ki bennem. Nem szabad érzelmi alapon dönteni, mert egy ilyen trauma esetén tudatilag beszűkülünk, úgy is mondhatnám, hogy elbutulunk. Buta fejjel meg ritkán, csak a véletlen szerencsének köszönhetően tudunk, jó döntést hozni.

A halálbüntetés soha nem lesz visszatartó erő. Nekem nem reszortom kiállnom a halálbüntetés mellett, vagy ellen. Ez olyan kérdés, ami hihetetlen bonyolult, semmilyen ember nem képes pro és kontra tudatilag megoldani. (Hisz ellentmondáson alapszik.) Már maga az a hozzállás is számomra visszataszító, hogy igenlés esetén én is gyilkossá válok. Nem akarok, még osztott felelősség esetén sem, gyilkos lenni. Tehát szavazás esetén én mindenképpen ellene lennék. A halálbüntetéssel a gyilkos mentesül büntetése alól, mert élete elvételével megszűnik létezni, tehát nem lesz módja bűnhődni. Ugye, hogy abszurdum a halálbüntetés követelése? Aki követeli az pont a gyilkost a bűnhődés alól menti fel. Ilyen megbizonyosodott esetben, mint ez, amikor abszolút nem kétséges az elkövető(k) személye, alkalmaznám a végre nem hajtott halálbüntetést. Várakoztatnám éveken át a siralomházban a delikvenst. A folyamatos rettegés a haláltól, na az igazi büntetés lenne. Valahol olvastam, idekívánkozik, az elvett remény nagyon kínzó tud lenni.

A börtönélet gyerekgyilkos számára igazi kínszenvedés,  ezt az „élvezetet” akarják elvenni tőlük szadista hajlamúnak tűnő, valójában jogos felháborodású hozzászólók. Na ugye, hogy nem szabad az érzelmekre hallgatni (Csak a szerelemben.) A jogállam pénzbe kerül. Sajnos ez kivédhetetlen. Nem lehet csorbítani azt a társadalmi igényt, hogy a bűnt bünhödés kövese. Ezért veszélyes a jogállam lebontása. A halálbüntetéshez való emberi viszonyulás tükrözi a társadalom érettségének fokát. Ebből messzemenő következtetést lehet levonni, hogy miért vagyunk itt és az államilag irányítót szellemi leépülés miatt fellendülés nem is várható.

Ajánlom olvasni még a témához kapcsolódó blogomat:

http://apa54.blogspot.hu/2010/05/kello-buntetes-halal.html

http://www.kaposvariujsag.hu/kaposvar/hir/helyi-hireink/ez-var-rajuk-a-bortonben-a-fegyencek-is-ruhellik-a-gyerekgyilkosokat

Nyugodj békében.