MARSLAKÓ

Nem is olyan régen, ha jól emlékszem Kim Basinger főszereplésével filmet vetitettek valamelyik földi csatornán, melynek Marslakó a mostohám címe volt. Marslakó a betegem címmel idehaza is lehetne forgatni jóval olcsóbb költségvetési filmet. Díszletre nem kell költeni, mert a helyszín már adott, az egyik hazai egészségügyi fellegvár rendelőintézete.


Ebben a prominens intézményben a betegtől kérdezik meg, hogy milyen kezelést óhajt, mert panaszainak okára nincsen magyarázat. Úgy nézhetnek rá, mintha a Marsról szalasztották volna, mert olyan tüneteket produkál, ami egy emberi lénynél nem lehetséges. Fizikai terhelésre vérnyomása lecsökken, vele fordított arányban pulzusa, na ez normális, megemelkedik. Lábában terhelés hatására, dinamikus mozgás ellenére trombózis keletkezik, ami nem magyarázható. Jobb csuklóját hetek óta fájdítja, erre a főorvosi válasz, hogy bár ő nem tudja, hogy mi lehet a baj oka, ha úgy gondolja, mármint a beteg, teszünk rá pihentetési célzattal gipszet. Most ki az orvos, a beteg?

Kiad az ország iszonyatosan sok pénzt az orvosok kikupálására, ezért joggal elvárható, hogy a szakma maximalizmusával kezeljék a betegeket, és akkor nem kerül sor olyan párbeszédre, amely a nyomdafestéket sem bírna. Egyik ismerősöm lábát nemes egyszerűséggel egy lábszár fekély miatt le akarta vágni a doki, mire a páciens is javaslatot adott izés magyarossággal, hogy a doktor úr, apukájának melyik legfontosabbnak tartott testrészét vágja le. Kicsit utána nézett a bajának, és egy kenceficével, és sok sok türelemmel megmentette lábát.

Én azt aláírom, hogy a diagnózis megállapítása azonos nehézségű lehet egy rejtvény megoldásával, de azt már nem, hogy a talány megfejtését a betegre kellene bízni. Vagy ha helyre akarja magát pofozni, minden beteg menjen át Haus doktorba?