Miért nem láttam a sorok mögé? Azért mert egyszerűen nem érthettem meg a költőt, mert Ő más világban élt. Én akkor is, most úgy látom, ahhoz hogy meghallhassam a szférák zenéjét, ahhoz vájt fülűnek is kellett volna születnem. De hát nem úgy sikeredett. Túlságosan földhözragadt gondolkodású voltam. Mint ahogy egy vakon születettnek, egyszerűen lehetetlen megmagyarázni, hogy milyenek a színek. Így voltam jó néhány társammal én is, akikkel vért izzadva próbálkoztunk megérteni azt, ami lehetetlenség volt. Mert mi is vakon születünk. Vagy ha tévedek, és nem vakon születünk, de a világ lirai vetületének meglátása, mint az esély, megszűnt a gyermeki fantázia kiveszésével együtt. Csak akkor jön ismét elő nekem, amikor az agyam alfa, félálom állapotában van. Amit nagyon bánok, mert az ekkor született gondolatok mind veszendőbe mennek.
Valahol, még a szabad gyermeki fantáziálás idején történt olyan nevelési behatás, miáltal a fantáziám szárnyalása leívelődött. Az iskolában a gyermekek egy kalap alá vételével a létező kreativitásunkból is lecsípett az egyen oktatás? Vagy kár morgolódnom, mert a korosodás az egésznek az oka? Vagy van, akinek eleve több adatott meg ilyesfajta látásmódból, többel született, abból elveszítve még mindig maradt felnőtt korára is?
Nem tudom, hogy miért, de nekem mindig az a rögeszmém volt, és van ma is az, hogy minden normális emberpalánta valamilyen titkolt tehetséggel születik. Csak hát sok közülük úgy hal meg, hogy ez a tehetség örökre rejtve marad, soha nem lesz módja rá, hogy aktivizálódjon. Öregségemre vagy elment az eszem, vagy jókat mondok. Vagy más számára a fenti és alanti dolgok nyilvánvalóak, s nem érti, hogy nekem miért olyan fontos ennek a közreadása. Mert nekem ez a dolog új, örülök annak, hogy lefixáltam, ami eddig csak ködlött odabent. Megvilágosodtam? Vagy még sötétebb lett? Vagy keresem a magam szunnyadó spirituszát, vagy ami esetleg mégis előjött, azt keveslem, vagy nem eszméltem rá teljes mértékben? Ezért kellenek a visszajelzések, a megjegyzések, hogy mérlegelhessem, hogy elgondolásom helyálló-e, avagy tévedés.
Ez az eszmefutatás bizonyára csípi a szemét szakértőknek, vagy annak, aki nálam jobban érti ezt, amit én itt megpróbáltam eldadogni. De hát, nagyon sajnálom, ez is azt bizonyítja, hogy nem értheti meg mindenki azt, ami egyeseknek alapból nyilvánvaló.
Egyénre szabott oktatás is olyannak kell lennie, mint ahogy a kórházban a beteg is, állapotának megfelelő specifikus táplálékot kap. A szellemi táplálék is személyre szabott specifikusnak kellene lennie. Vagy megint zöldséget mondok?
A megvalósításának akadályát valószínűsíthetem: ahogy sok mindennek a legfőbb gátló tényezőjét, ebben az esetben is, a pénzhiányt gyanítom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése