ÉSZNÉL KELL LENNI, SZERENCSE, MENNYBŐL A POKOLBA. ISM.

ÉSZNÉL KELL LENNI


Fiam szakmai orientáltsága kapcsán megint eszembe jutott egy olyan téma, amit talán értelmes dolog boncolni, mintegy hangosan gondolkodni rajta. Furmányosan kitalálta az evolúció, hogy abban korban adja meg az embernek a tanulás lehetőségét, amikor felelősségérzete, kötelesség tudata csak csirájában van jelen.

Summa-summarum: fiam, ha nem időben jön meg az eszed, akkor késő bánat eb gondolat. Ez is véleményem szerint, olyan adottság a korai felmerés képessége, amivel születik az ember, vagy nem. Ha szerencsés csillagzat alatt született, akkor ki tudja használni a kapott lehetőségeket a tanuláshoz, akkor igen, tudom, sommásan fogalmazok, de akkor megadatik neki, hogy a létért való versenyben fennmaradjon, ha nem, akkor bukjon el. Kegyetlen ugye, vagy tévedek?
2008-09-17

SZERENCSE

Régi, nagyon kedves barátom felbukkanása adja ennek a bejegyzésnek apropóját. Idestova 30 éve nem hallottam felőle, de ez nem azt jelenti, hogy el is felejtettem. Sőt, míg más emlékek megkoptak, az Ő emléke frissen élt, és él bennem. Az akkori, és a mostani családom után Ő volt, aki nekem a körülöttem lévő emberek rangsorában az első helyet kiérdemelte. Életem azon a szakaszában találkoztam vele, amikor szükségem volt egy jó emberre, mert már a családtól kapott vezérlő elvek egy része leértékelődőt nálam. Indirekt módon az életem meghatározó tényezőjévé vált. Visszaadta megtépázott önbecsülésemet, ráeszméltetett arra, hogy értékes vagyok. Ezek a gondolatok most fogalmazódtak világosan meg, anno, találkozásunkkor még homályosan sem tudatosult bennem. De tudatalattimban igencsak munkálódtak. Ahhoz el kellett telni 30 évnek, hogy felszínre kerüljenek, ráeszméljek arra, hogy milyen fontos volt Ő nekem. Abban a korszakban fogékony voltam mindenre, szerencsém volt, hogy vele hozott össze a sors, életemet helyes irányba lendítette tovább. Köszönöm.
2008-09-18

MENNYBŐL A POKOLBA

Életemben adódót néhány olyan pillanat, amelyet valóban minősíthetek annak, mint ahogy a címben leírtam. Érdekes, hogy ezek az állapotok, a pillanatnyi eszméletvesztésnek köszönhető. Nem tudom rá a fiziológiai magyarázatot, de tény, hogy nem csak nálam, másnál is előfordult, legalább a menny része. Ezek a jelenségek autó balesetnél illetve fogorvosnál történt rosszullétnél (úgy látszik puhány, vagyok) vagy például akkor is hasonlót éltem át, amikor a Lövölde kanyarban a teherkocsi rakodásakor eltörten a villanyelet.

A Pityu unokaöcsémnek, és hibatag kolleszos haverjainak volt az az igencsak baromságnak minösíthető szórakozásuk, hogy addig szorították a jelentkező páciens mellkasából a levegőt, míg az el nem ájult. Bizonyára van orvosi magyarázat, hogy miért került eufórikus hangulatba az eszméletét visszanyerő hülye gyerek.
Hasonló állapotba kerültem a 89-es autóbalesetünk alkalmával. Pillanatnyi eszméletvesztés elegendő volt számomra, hogy a mennyországba kerüljek, de látva a szeretteim állapotát, egy pillanat alatt a pokolba zuhantam. Azt már csak lábjegyzet, hogy helyzetünk nem bizonyult olyan tragikusnak, mint ami az első látszatra tűnt, bár vagy 70 méter szaltóztunk a ránk futó autó miatt. Feleségem öt nap múlva megszülte minden komplikáció nélkül fiunkat.

Mostani betegségem is produkál olyan szituációt, ami miatt hasonló libikókás állapotba kerülök. Több alkalommal is kerültem olyan javult állapotba, amikor visszanyertem régi egyensúlyozási állapotomat, de sajna csak ideig, óráig. Mert amikor elmúlik a „rohamom” ismét a pokol bugyrába zuhanok. Bármennyire is kutakodok, nem jövök rá az időszakos jobblétek okára.
2008-10-07