2011. szept. 22.

GENERÁCIÓS ELLENTÉTEK FELOLDÁSA

Illusztráció
Van időm (sajnos) gondolkodni. Most ez az aktuális kérdés, amit meg akarok magyarázni önmagamnak:  (Reménykedek, hogy másnak is hasznos lesz, azért is adom közre.)
A lázadó fiatal miért válik időskorára ellentététének önmagának? Én is voltam fiatal, én sem értettem egyet szüleimmel, akkor milyen okok miatt változtam meg, és váltam ugyanolyanokká, mint amilyenek ők? A sok-sok tapasztalás.


Bővebb válasz: A fiataloknak segíteni akarok abban, hogy megértsék a világot. Idősebbként az ő szemükkel már nem láthatok, de az életkorom révén a klasszikus valóságról pontosabb képem van, mint nekik. Ez elvitathatatlan. Az biztos, hogy sokat változott a világ, de annyit nem hogy a hosszú távú boldoguláshoz ne az alapvető emberi jó tulajdonságok, erények kellenének. Olyan, mint a becsület, a szolidaritás, a kitartás, a józanság, a tisztesség, hűség és a többi, még van „jó” néhány. Megértsék, hogy azt a folyamatot, aminek a végén vagyunk mi már, ők is ugyanígy meg fogják élni. De ezt senki nem magyarázta el nekik, bár egyszerű logika alapján erre maguktól is rájöhetnének. Van, aki már rájött, de nem tudja precízen átérezni, mert ahhoz a megtapasztalás is szükséges. Alappélda erre, egy veleszületett vaknak hiába magyarázzuk a színeket, ha a fene fenét eszik, akkor sem lesz képes megérteni. Azt kell neki megmagyarázni, hogy ő vak. Amit ő természetesnek vesz, az nem az. Hiába hiszi azt, hogy már mindent ért, tudomásul kell vennie, hogy még csak most kapizsgálja a dolgokat. Abban igaza lehet a fiatalnak, hogy mi sem tudhatjuk, hogy ö már milyen tapasztalatokkal rendelkezik. Az is igaz, hogy a jelen kor kihívásainak jó részét nem ismerjük, főleg az aktuális, személyre szabott nehézségeiket, de az újabbak leküzdéséhez is azok az emberi jó tulajdonságok szükségeltetnek, amik bennünket, az idősebbeket is átsegítettek a valahai nehézségeinknél. Azt a gyermek nehezen fogadja el, hogy a szülő tapasztalata miatt az elsőre jó megoldást talál a fiatal olyan problémájára, melyet ő csak tévedései után, többszöri próbálkozásra talál el.


A gyermeknek meg kell tapasztalnia hibás döntéseinek következményeit, mert ennek híján nem válik belőle jó szülő.


Valahonnét kiollóztam, és maximálisan egyetértek vele: „Van, amit a gyerek lát át jobban, mert bizonyos jelenségek dolgok még tényleg nem léteztek, mikor a szülő volt fiatal, így a gyereknek sok dolog természetesebb, mint szüleinek. A szülő óvatosságra inti a gyereket olyan dolgokban, amiket ő maga (még) nem (egészen) lát át, viszont a gyerek otthonoson mozog az adott területen /közegben és nem érti a szülő aggályait, viszont mivel fiatal, kicsit türelmetlen is. Nincs még benne annyi belátás, hogy megértse a szülőnek nem mindig azok a dolgok magától érthetőek, amik nekik azok.”


Bármennyire is egy kellemetlen időszak a család életében, a három peridusnak (lázadás, megértés, nyílt elfogadás) le kell zajlania, a gyermek személyiség fejlődésének érdekében De finomítani lehet a diszharmónia hatását, ha minden érdekelt fél tisztában van az adott konfliktusos helyzet valódi okaival.


A rövid távú boldogulás egyik eleme bár ki, bár mit is mond, az bizony a pénz. Pénzalapú világunk sok mindent meg lehet vele megoldani. De csak egy részét a bajoknak. Például a betegségtől nem lehet vele megszabadulni, csak ideig, óráig elodázni az elkerülhetetlent.
Hiánya nagyon nagy bajok forrása lehet, ha az emiatti fruszráltság a családi kapcsolatokra negatívan kihatnak. A kihatás leküzdése csak úgy lehetséges, ha tudatosan ellene tudunk szegülni az üres zseb miatti zaklatott lelkiállapot kialakulásának.


Miért van az, hogy leküzdhetetlen késztetést érzek, nemcsak én, hanem korosztályom jó néhány tagja is, hogy az évek, akarom mondani életem során szerzett tapasztalatokat, átadjam? A szeretett, és az egyre közelgő elmúlás miatti időzavar az oka.

A körülöttünk zajló folyamatok nem egyszerűek. Bonyolult dolgokat csak bonyolultan lehet precízen megmagyarázni. Le tudnám egyszerűsíteni, de akkor a magyarázat annyira általános lenne, hogy félre lehetne értelmezni. Arra nincs se általános iskolai, se egyetemi szintű magyarázatom, hogyan lehetne pénzzel megtömni az üres zsebet.

4 megjegyzés:

  1. Miért? Hát mi értelme volna a tapasztalatok gyűjtésének, ha megtartanánk magunknak? Azzal jelentősen fékeznénk a világ folyásán!

    VálaszTörlés
  2. Igaz. Tovább kell adni. Oszt vagy van fogadókészség .... vagy nincs ...

    VálaszTörlés
  3. Én is azt mondom, meg kell írni a gondolatainkat, sosem tudthatjuk mikor lesz szüksége rá valakinek. Még azzal is segíthetünk valakinek, ha olvasva minket rájön, hogy más is elgondolkozott dolgokon. Nekem is jól esik, ha más is megírja ugyanazokat az élményeket, amiket én is megélek.

    VálaszTörlés
  4. Abban reménykedem, hogy valami morzsa megmarad utánam szellemiségemből, azáltal, hogy leírom gondolataimat. Csak reménykedek, hogy így lesz, mert a pesszimista logikám most mást mond. (Tudom, hogy pesszimizmusom miatt borúsabban látom a világot éppen ezért reménykedek, hogy tévedek és jobb lesz. Én pesszimistán vagyok optimista?) Logikám azt mondatja, hogy teljesen felesleges magamat „túráztatni” mert nem annyira rendkívüliek az én gondolataim, hogy erre más is rá nem tudna jönni. Akinek igazán szüksége lenne rá, az nem veszi igénybe a „készételt”, mert nem éri fel ésszel szövegelésemet. Eleve hülyeségnek tartja. Maximum arra jó, hogy aki velem kb. azonos gondolkodási síkon van, annak bucijának egy titkos gondolati ajtót kinyitok vele, és ráeszmél arra, jé én is így gondoltam. Segítem előhívni a gondolatokat.
    Betegségem miatt eléggé be vannak határolva kitekintési lehetőségeim, környezetem se ingergazdag, ezért esik jól, ha mások (illetve több hozzászólás esetén még jobban esne), respektálnak pro, akár kontra is bejegyzéseimre.

    VálaszTörlés

A havi legtöbbet látogatottak, de nem biztos, hogy a legjobbak is. Top 10