ÁRPIKÁM KÉM

Tegnapelőtt este ismét megbizonyosodtam arról, hogy minden rosszban van valami jó, akár többszörösen is. A televízió műsorai között szörföztem, és az MTV 1-en a Múltkorban egy olyan bűnügyre bukkantam, aminek főszereplőjét valaha elég jól ismertem. Hallottam akkoriban a sztoriról, de csak nagyon ködösen. Hogy ne kerülgessem a forró kását, arról van szó, hogy a hetvenes években egy enyingi, igen közeli ismerősöm, Papp Árpád kémkedési ügybe keveredett. A fehérvári Finommechanikánál, ami a VIDEOTON gyáregysége volt, hozzáfért olyan titkos katonai információkra, amire a CIA vevő volt.
Italozó életvitele miatt mindig is pénzavarban szenvedett. Kellett neki az a betűre való. A sör, a bor, a pálinka. Mert mindegyiket szerette. Okos embernek gondolta magát, azt hitte, túljárhat mindenkinek eszén. Nem jött össze. Lám, lám veszélyesek a buta emberek. Az egész ügyről készült film, az eredeti helyszíneken, természetesen más szereplőkkel. Árpád barátom még álmaiban sem gondolta, hogy egyszer Juhász Jácint fogja megformálni figuráját. Nagyon valószínű, hogy csak belső használatra készült ez a film, a stílusa miatt. Megszívatták a gyereket. Titkosszolgálati eszközök felhasználásával lebuktatták. Az akkori világ a mostani szemmel nézve, még a megmosolyogtató konspirációs módszerei ellenére is, igen csak kőkemény volt. A hazaárulás akkor is, ma is megbocsáthatatlan bűn. Olyan, mintha eladnám anyámat. Az a betűért meg főleg. Na meg a Szabad Európa oltása miatt. Véleményem szerint jóval több is dukált volna neki. Legjobb tudomásom szerint, bárcsak pletykaszintű az információm minősítése, a reá kiosztott büntetése alatt valakinek köszönhetően elhalálozott. Állítólag eggyel több golyó volt a testében. Az illető jót tett vele. De ha nem ez történt, optimális esetben, még élheti életét valahol. Lelkiismeret furdalás nélkül, mert ha lett volna neki, akkor anno nem követi el tettét.
Szerencsés voltam, mert abban az időben voltam sorkatona, és napi kapcsolatunk emiatt megszakadt. (Arra meg gondolni is rossz, ha valami BM-es, vagy HM-es akárki, titokszolga összeköti akkori személyemet vele, hamar a Főutcán*, illetve Futkosón** találhattam volna magamat.) Akkoriban, dús hajjal a fejemen, rossz volt, hogy be kellett vonulnom, de mai meglátásom szerint, igencsak előnyös volt személyemnek az a két év. Az már csak plusz zseton volt, hogy így távollétem miatt nem kerültem látótérbe, és Árpi baromsága miatt nem húzkodtak meg. Még akkor is, ha fiatalkori erkölcsi nézeteim szerint egyébként, amúgy sem lettem volna becstelen.


Lehetséges nagyobb súlyúnak látom a történéseket, mint amilyen voltak valójában, mert elvált felesége, ki tudott férje viselt dolgairól, bizalmi állását megtarthatta. (Mentségére szolgáljon hogy közös gyermekűk elrablásával zsarolta, és életveszélyes fenyegetéssel vette rá az együttműködésre.)


Árpi szemszögéből nézve csak egy valamire volt jó, hogy megtörtént ez az eset. Látni ezt a filmet, mert így legalább tudtam nosztalgiázni, fiatalságon újból látott helyszínein. Ismételten is, hála a videótárnak. Ha majd feltöltik. Lehet, hogy már fent van, csak én bénáztam el.


*Főutca: katonai bíróság


**Futkosó: katonai börtön, ahol gyalogosan nincs normál tempó, ott mindenhová, mindig szaladni kell.