MJ. barátom azon reakciója késztetett bejegyzésem folytatására, amiben optimizmusom meglétét firtatta.
Én szerencsés beállítottságú vagyok, mert minden bajnak látom a jó oldalát is. Mert van nekik. Ezekkel sajnos csak az a gond, hogy hosszabb idejű érés után születik meg pozítiv hozadéka. Konkrétan arra gondolok, hogy a nehézségek megszenvedése a következő generációnak adhat olyan intuíciót, hogy okulva elődeik hibáiból, sokkal hatékonyabban tudják maguk hasznára lehetőségeiket kiaknázni. Hosszú távon optimista vagyok. Még jó, hogy ezzel, az eddig nem bizonyított elmélettel, reményt csalhatok magamnak.
De rövidtávon derűlátás már nem mondhatóm el magamról. Azt kell látnom, hogy az utóbbi időben csak negatív előjelűek életem elkövetkező részét meghatározó változások. Az a meglátásom, hogy az életkor növekedésével fordított arányban csökken az ember derűlátása. A szemléletváltásnak a tapasztalatgyarapodás, és a test elhasználódása miatt megszaporodott kínok a valószínűsíthető oka. Magyarul, talán nagyobb rálátásunk lesz a világra, meg itt fáj, meg ott fáj. Hát, nem kellett meglátásához nagy tudomány, mintha csak azt konstatáltam volna, hogy kék az ég. Ez ugye mindenki számára világos? Ha valakinek eddig nem volt az, ezután majd igen lesz? Rövidre zárva, mondandóm lényege: amíg fiatal vagy, és egészséges, anyagi gondjaid sincsenek, addig szép a jövő kilátása. De ha már valamelyik, vagy az összes feltétel befuccsol, akkor jön a ború.
A jelenlegi helyzetünket csak úgy tudnánk szabatosan megítélni, ha etalon alapján lehetne felmérni. Minden vélelmező azon álláspontja alapján tud következtetni, amit az élete során eddig megfigyeltekből a személyes vérmérséklete szerint leszűrt. Ergo objektivizmus csak elméletben létezhet. Tehát az objektív felmérés lehetetlen, mert csak viszonyítani lehet. Ezért beszélnek össze vissza a politikusok.
Én, az újabb személyes meglátásaimhoz viszonyítva, szomorú jövőképem van. Mert gondolkodom én is, meg jó néhány sorstársam is.Ha sokat töröm a felem, majd jól megfájdul, aztán vehetem a drága pirulát rá a patikában. Ezért jobb, ha velem együtt más is úgy gondolja, hogy nem szabad gondolkodni. De hát az meg nem lehet, hogy senki felelősséggel ne gondolkodjon, akkor mivé lenne a világ. Ezért van, hogy emiatt sokan tudatmódosító szerekhez nyúlnak. Én megértem őket.
Na a gondolkodásból mára elég. Vagy mégsem?
Gondolkodni szabad. Sőt, kell is! Csak vannak dolgok, amikre gondolni nem szabad. Pontosabban szabad, csak nem sűrűn!
VálaszTörlésNéha én is gondolkodom, majd valaki mindig rám szól, hogy hagyjam abba! Nem jók a kilátásaink nekünk sem. Megoldást egy jobb létre becsületes úton nem látok, így inkább nem gondolkodom. Élek a mának, és igyekszem tartalékolni a jövőre.
VálaszTörlés