MEGASZTÁR

Nézem a Megasztár válogatásról készült műsorokat. Elképeszt, hogy egyes embereknek mennyire nincs önkritikájuk. Kiállnak ország-világ elé olyan produkcióval, ami a fürdőszobában dugulás elhárítás céljából talán megfelelne, de itt már ugyan nem. Nem veszik észre, hogy égnek, mint a Reichstag. Azzal tisztában vagyok, hogy önbizalom hiányában mindenki csak egy gyáva nyúl lenne. Nem úgy, mint az az egészsége önbizalommal megáldott felvételiző, a lányom középiskolájából, aki kilenc helyre adta be jelentkezését és oszt sehova sem vették fel. Most azért jelentkezett kilenc helyre, mert azt hitte magáról, hogy ő egy fenomén, vagy tisztában volt önmagával, azzal, hogyha több helyre adja be jelentkezését, nagyobb esélyt ad magának. Én jóhiszeműen az utóbbira tippelnék. De csak tippelek.
Az nem várható el a válogatáson résztvevő fahangú Megasztár jelölttől, hogy kritikus szemmel nézze önön magát. Mert akkor el sem ment volna a válogatásra. De a szerkesztőtől már joggal elvárható lenne, hogy a róluk a felvétel munkapéldányát örökre kitörölné. Vagy pontosan ennek az ellentettje a szándéka? Hát persze.

Megértem a műsorkészítők szándékát. Pénzt csinálni, abból, amiből csak lehet. Hadd röhögjön a jó nép szerencsétlenek abszurd produkcióin, mert így könnyebb, ezzel a trükkel leültetni műsora elé a későbbi potenciális áldozatokat. El fog következni az az idő mikoron csalafinta módón ki fogják csalni a gyanútlan nézőkből kis pénzüket. Mert sok kicsi sokra megy. Tudom ez egy bevett gyakorlat, de az én szememben akkor sem etikus. Kell valami hézagkitöltő ballaszt anyag a szintén pénzt hozó reklámok közé, amit a legnagyobb jóindulattal sem lehet tartalmas, igényes szórakoztató műsornak tekinteni. Jó a pórnépnek a szemét is, legfeljebb a távirányító gombjával csatornát vált, ha már egyszer valami csoda folytán mégis fene igényes lesz. Csakhogy sokaknak nem jut el tudatához, hogy amit lát az szemét, nem kellene néznie, mert attól még az ép agysejtjei is leépülnek. Van egy sejtésem, hogy a kereskedelmi televíziók tudatos üzletpolitikájuk kimondottan ezt a cselekvésre, a gomb megnyomására alkalmatlan réteget célozza meg, haszon szerzés reményében. Illó lenne, ha magukba fordulnának, és önkritikát gyakorolnának. Nagyon valószínű, hogy ez csak hiú ábránd marad részemről, mert ebben az országban már kevesebb pénzért is prostituálódtak emberek. A károsító tartalmú élelmiszerek forgalomba hozatalát büntetik, a károsító szellemi táplálék forgalomba hozatalát, meg nem? Ez rendben van így?