Az illusztráción a nyuszifarok a lényeges, mert az is rövid.
A mai világunkban felgyorsult élet, a hihetetlenül sok információ nem ad időt hosszabb elmélkedések vizslatására, ezért ebben bejegyzésben spórolok az olvasó idejével.
Fiatalkori hibáinkért időskorban bűnhődünk meg.
Szemét egy világban élünk, csak az boldogul, kinek nem fordul fel a gyomra a guberáláskor.
A fiatalok szerencsére még képtelenek felismerni, amikor hibát követnek el. Másképp már rég kihaltunk volna. (Nem a házasságkötésre [bár az is egy kritizálható pont], a gyereknevelésben elkövetett ballépéseinkre gondolok.)
Az idősebb, bölcs tanácsát csak akkor kell megfogadnom, ha nem értek vele egyet, de ha értem, akkor nincs rá szükségem, mert én hisz fiatalon is bölcs vagyok már. Ez lenne az ideális. Ha bármilyen kétely jelentkezik a fenti gondolat megértésénél, akkor bizony nem árt a külső segítség elfogadása.
A nem tetsző vélemény, ha rövid, akkor beszólás, vagy ha hosszú, akkor hegyi beszéd. Még ha van igazsága, mint például ahogy ennek is.
Amit nem értek, az attól még nem biztos, hogy hülyeség. Lehet, hogy az én vevőkészülékemben van a hiba.
A szobakutya nem gyerek.
Ha idejekorán nem jön meg a kellő eszed, akkor reménytelen vesztes leszel. Még jó, hogy mindig, mindenki okosnak hiszi magát, kivétel az, aki valóban okos.
Már a fiatalok is sötétnek látják a jövőt.
Mert a jövő sötét. A jelen nemkülönben!
VálaszTörlés