ÁRPIKÁM KÉM

Tegnapelőtt este ismét megbizonyosodtam arról, hogy minden rosszban van valami jó, akár többszörösen is. A televízió műsorai között szörföztem, és az MTV 1-en a Múltkorban egy olyan bűnügyre bukkantam, aminek főszereplőjét valaha elég jól ismertem. Hallottam akkoriban a sztoriról, de csak nagyon ködösen. Hogy ne kerülgessem a forró kását, arról van szó, hogy a hetvenes években egy enyingi, igen közeli ismerősöm, Papp Árpád kémkedési ügybe keveredett. A fehérvári Finommechanikánál, ami a VIDEOTON gyáregysége volt, hozzáfért olyan titkos katonai információkra, amire a CIA vevő volt.

HÁLAPÉNZ

A TV2 Tényekben látott egyik riportfilm inspirációjaként íródott ez a cikk. Nem csak nekem, az egészségügyben oly sokat járatós érdekeltnek, mindenkinek van valamilyen rálátása erre a problémakörre. Ez valójában közérdekű dolog. Nekem személyes véleményem szerint semmi, de semmi értelme nincs a hálapénz adásnak. Mert ha utólag adják azt is hülyeségnek tartom, merénylet a buksza ellen, de sokszor adják előre, azt hiszik ezzel előnyöket szereznek maguknak. Bár ez akár vesztegetés számba is vehető, de ki foglalkozik a nagyok mellett ezzel a csekélységgel. Az lehet, hogy kedvesebben fog nézni rájuk a lefizetett személyzet de ettől hamarabb nem fog bajából kigyógyulni.

ÁLOMMANÓ MERÉNYLETE

Valószínűleg a pesti diszkóbaleset miatt álmodtam rosszat az éjjel. Álmomban ismét Bécsben voltam, most valahogy nem bringával, csak futottam. De ez is jó volt, mert hiszen van már vagy három éve, hogy utoljára ezt tehettem. Szerettem is meg nem is azokat az álmokat, amiben ismét tekerhetek a normál bicajomat. Felébredés a valóságra rettenetesen kiábrándító. Most is kiborított a feleszmélés, de most nem a valóság miatt kerültem zaklatott lelkiállapotba, hanem azért mert álmomban elveszítettem a velem lévő leányomat. Egy idegen távoli városban.  Az ágyban fekve hiába győzködtem magamat, hogy ez csak álom volt, akkor is olyan reakciót váltott ki belőlem, mintha valóság lett volna ez az álomkép.

RONI, A KÖLCSÖNKUTYA

Szilveszterkor az emberek féktelen viháncolása rémisztően hat a kutyatársadalomra. A tűzijátékok, ne adj isten a petárdák puffogtatásainak súlyos következményei lehetnek, még a legerősebb idegrendszerű négylábút is megtudják őrjíteni. Városi zárt lakásban, amikor a gazdinak végre egy kis alkalma adódna a kikapcsolódásra, még az egyedüllétben megedzett kutyát sem szabad magára hagyni. Ronda grimbuszt tudna kreálni sec perc alatt. A lehetséges káosz, illetve a Roni mentális várható sérülése miatt gazdaasszony, vagy a gazdaember úgy döntött, mivel babysitteri szolgálat kutya felügyeletére nem terjed ki, inkább lehozza nyugalmasabb falusi környezetbe, hozzánk.

EGYSZERŰ ÉS BONYOLULT

Bajom van a világgal. Nem megy semmi sem úgy, ahogyan az ideális ( ha nem is ideális, de legalább jó) lenne. Az okára a válasz egyszerű is lehet, vagy egyszerűen bonyolult. Mivel én egyszerű ember vagyok, egyszerű gondolkodásom miatt, egyszerű választ adok, mert véleményem szerint rosszak* az emberek nagyon nagy többsége.

BESŰRŰSÖDÉS

Süllyed a hajó. Az értelmesebbje, okosabbja akkor menekül, amikor még lehet, aki nem látja át a helyzetet, vagy látja, de nincs lehetősége a lelépésre, és marad, neki annyi. Miért süllyed ez a hajó, amit Magyarországnak hívnak? Mert létezik egy olyan jelenség, amit én úgy nevezek, hogy besűrűsödik az ember szemetje. Olyan posztokon, ahol ahelyett, hogy a léket betömnék, rosszindulatúság, szakszerűtlenség miatt inkább tágítanak rajta.

SEMMI MAGASRÖPTETÉS

Érdekes a telente hozzánk látogató madársereg összetétele. Vannak külföldiek, mint pl.-l a fenyőrigó csapat. Ők akkor viharoznak ide, mikor már fent északon nekik is kibírhatatlan a hideg. Enyhébb teleken nem jönnek, pedig mi akkor is terített asztallal várjuk őket, hála a jó vadszőlőtermésnek. Így csak a feketerigók lakmároznak belőle. Hiányuknak őshonos rigóink örülnek, mert így a bogyókészlet kitart nekik egész télen. Ha pechjük van, és zimolyra fordul az idő, akkor várható a fenyőrigók inváziója.

ÉVKÖSZÖNTŐ, A MAGAM MÓDJÁN

A társadalmi fejlődés nagyon lassú folyamat, amit úgy lehetne jellemezni, hogy kettőt lépünk előre, egyet vissza. De mire még így visszasasszézva is a végére érnénk, addigra valószínű, hogy az emberiség eltűnik a Föld bolygóról. Na nem azért, mert találtunk más lakhelyet e sárgolyó helyett, hanem azért mert kihaltunk. Most a visszalépés korában vagyunk. Írhatnék optimista, reménykeltő szavakat is, de azok nem lennének őszinték, mert nem a valóságból erednének. Jobb lesz a világ? Egyes keveseknek igen, de a nagy többségnek nem.