Utálom magamat, amiért nem tudok normális lenni. Nem tudok olyan átlag lenni, aki struccpolitikát folytatva képes átsiklani a várható társadalmi leépülés felett. Nekem megfájdul a fejem, amikor elszörnyülködve olvasom internetes közösségi portálokon az ifjúság megnyilatkozásait. Aggodalommal tölt el utódaim várható sorsa, mert a jelek nem adnak okot optimizmusra. Nem kell ahhoz Nostredamusnak lenni, hogy sejtsük a jövőt.
Vagy teljesen alaptalan félelmem? A mi korosztályunk fiatalsága is az akkori idősek szemében erősen kritizálható volt. De mégis „rendes” ember lett belőlünk. Igen. De a mi gyerekeink már milyenek. És az övék? És így tovább. Egy bizonyos életkor után megkomolyodnak, mint mi. Az biztos. Csak én úgy látom, hogy a komolyodás hozadéka a felelősség mértéke csökkenő tendenciát mutat. Egy idő után ők is ráeszmélnek arra, hogy a jelenlegi hozzáállásuk az élethez öngyilkossághoz vezet?
Amikor azt hallottam a gyerekem pajtásainak szüleitől, hogy az ő gyerekei viselkedéséhez semmi közöm sincs, mindig kiakadtam. Még hogy nincs, de igenis van, méghozzá sok is. A gyerekek egymást majmolják, és a mások nemtörődömsége miatt megfertőződik az én gyerekem is, azt meg nekem kell gyógyítanom. Iszonyatosan komplex dolog a fiatalokat megismertetni azzal, hogy amikor majd a társadalom gerincét ők adják, az utódaikra nézve milyen komoly felelősséggel jár. Ehhez össztársadalmi szemléletváltásra lenne szükség. Vagy csak megint én látom ilyen borúsnak e világot, nincs itt semmi baj. Adja Isten, hogy tévedjek.
Szerencsére én már nem fogom látni, hogy a még meg nem született unokáim felnőtté válásakor milyen tortúrákat kell majd kiállni gyermekeimnek. Már maga az elképzelés is róla egy óborzalom. Vagy megint aggódom feleslegesen? Mert gyermekeink edzettebbek lesznek e tekintetben? Ők jobban tudják megélni a várható konfliktusok kezelését, mint ahogyan az én generációm tudta? A vak is azt mondta: majd meglátjuk.
Itt a szülő lehetőségei már nem elegendőek, itt a gyógyításhoz komoly szakemberekre van szükség, olyanokra, akik nem csak a tüneteket látják, de a betegség gyógyítására is hathatós módszerrel rendelkeznek. Itt a láz ellen már nem elegendő a priznic, itt már injekció kell. De hogy milyen, azt én nem tudom, mert csak egy egyszerű mezei szülő vagyok.
2010. szept. 27.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
A havi legtöbbet látogatottak, de nem biztos, hogy a legjobbak is. Top 10
-
Abbahagyom egy időre, lehet örökre az „ész” osztást, mert értelmét nem látom erőfeszítéseimnek. Lebegtetem visszatértemet, mert bármennyire ...
-
Illusztráció Kezdem megérteni, hogy miért nem értem világunkat. Fejet kell hajtanom fiam előtt, aki arra kért, hogy ne is igyekezek megérte...
-
Illusztráció Eléggé félelmetes az emberi agy, legalábbis az enyém, mert egy viszonylagos semleges látvány is elvonatkoztatott asszociációka...
-
Illusztráció A tegnapi bejegyzésemhez hozzákapcsolható. (Legalábbis én úgy érzem.) A hét fő bűn a katolikus egyház tanítása szerint a köv...
-
Én egy irigy ember vagyok, igaz ezt a tulajdonságot inkább rejteni kellene, és nem még pedig fennen hangoztatni. Nem a mások értékeire, ...
-
Szerény véleményem szerint, nem. Momentán ez a téma jutott eszembe, csak úgy spontán beugrott, és nincs semmi apropója gondolatmenetemnek. ...
-
Illusztráció Utálom magamat, mert az blogtémáim eddigi különbözőségei megszűntek, egysíkúvá vált érdeklődésem. Oka rettenetesen egyszerű: a...
-
A TV2 Tényekben látott egyik riportfilm inspirációjaként íródott ez a cikk. Nem csak nekem, az egészségügyben oly sokat járatós érdekeltnek,...
-
Illusztráció Az idősebb Bush szájából hangzott el ez a kifejezés még a kilencvenes évek elején, ami akkor még hidegen hagyott, de most már ...
-
Illusztráció Hála a korlátlan, és viszonylag gyors netnek, ismételten megnézhetem fiatalkorom egyik meghatározó személyiségének, Hofi Gézána...
Nem aggódsz feleslegesen. Azért nem, mert "egy egyszerű mezei szülő vagy". Én is azért aggódom.
VálaszTörlésJogos az aggodalom, nagyon jogos.
De nem ám! Nekem nincs gyermekem még, de mások utódainak nevelésében aktívan veszek részt. Van miért aggódni, és nagyon helyes, hogy vannak még akik nem folytatnak struccpolitikát! Sajnos kevesen vagyunk!
VálaszTörlés