Utálom magamat, amiért nem tudok normális lenni. Nem tudok olyan átlag lenni, aki struccpolitikát folytatva képes átsiklani a várható társadalmi leépülés felett. Nekem megfájdul a fejem, amikor elszörnyülködve olvasom internetes közösségi portálokon az ifjúság megnyilatkozásait. Aggodalommal tölt el utódaim várható sorsa, mert a jelek nem adnak okot optimizmusra. Nem kell ahhoz Nostredamusnak lenni, hogy sejtsük a jövőt.
Vagy teljesen alaptalan félelmem? A mi korosztályunk fiatalsága is az akkori idősek szemében erősen kritizálható volt. De mégis „rendes” ember lett belőlünk. Igen. De a mi gyerekeink már milyenek. És az övék? És így tovább. Egy bizonyos életkor után megkomolyodnak, mint mi. Az biztos. Csak én úgy látom, hogy a komolyodás hozadéka a felelősség mértéke csökkenő tendenciát mutat. Egy idő után ők is ráeszmélnek arra, hogy a jelenlegi hozzáállásuk az élethez öngyilkossághoz vezet?
Amikor azt hallottam a gyerekem pajtásainak szüleitől, hogy az ő gyerekei viselkedéséhez semmi közöm sincs, mindig kiakadtam. Még hogy nincs, de igenis van, méghozzá sok is. A gyerekek egymást majmolják, és a mások nemtörődömsége miatt megfertőződik az én gyerekem is, azt meg nekem kell gyógyítanom. Iszonyatosan komplex dolog a fiatalokat megismertetni azzal, hogy amikor majd a társadalom gerincét ők adják, az utódaikra nézve milyen komoly felelősséggel jár. Ehhez össztársadalmi szemléletváltásra lenne szükség. Vagy csak megint én látom ilyen borúsnak e világot, nincs itt semmi baj. Adja Isten, hogy tévedjek.
Szerencsére én már nem fogom látni, hogy a még meg nem született unokáim felnőtté válásakor milyen tortúrákat kell majd kiállni gyermekeimnek. Már maga az elképzelés is róla egy óborzalom. Vagy megint aggódom feleslegesen? Mert gyermekeink edzettebbek lesznek e tekintetben? Ők jobban tudják megélni a várható konfliktusok kezelését, mint ahogyan az én generációm tudta? A vak is azt mondta: majd meglátjuk.
Itt a szülő lehetőségei már nem elegendőek, itt a gyógyításhoz komoly szakemberekre van szükség, olyanokra, akik nem csak a tüneteket látják, de a betegség gyógyítására is hathatós módszerrel rendelkeznek. Itt a láz ellen már nem elegendő a priznic, itt már injekció kell. De hogy milyen, azt én nem tudom, mert csak egy egyszerű mezei szülő vagyok.
2010. szept. 27.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
A havi legtöbbet látogatottak, de nem biztos, hogy a legjobbak is. Top 10
-
Ne tévesszen meg senkit a cím, mert mást is takar, a kapitalizmussal is kapcsolatos. De amit a cím alapján gondolt először a cikkről, arra...
-
Valahol olvastam, talán a neten, az öregség egyik jó hozadéka az, hogy bölcsebbek leszünk. Az egyik a kettő közül, sok ugyan nem lehet, mer...
-
Tegnap este „komoly” hidrológiai munkálatokat kellett végeznünk, mert az állandó esőzések miatt kissé kritikussá vált a vízügyi helyzet nálu...
-
Joka Daróczi János kitüntetett írta, mivel indokolta, hogy miért nem adja vissza kitüntetését: „nem nekem kell kilépni egy klubból, ha va...
-
Illusztráció Van időm (sajnos) gondolkodni. Most ez az aktuális kérdés, amit meg akarok magyarázni önmagamnak: (Reménykedek, hogy másnak i...
-
Részben Facebookon megjelent, részben a „fiókban” tartott gondolataim, amelyeket (hallgatásom ide, vagy oda), a „pillangó effektus” miatt ...
-
Fals a cím, igen. Ha a szlovák szót becserélném lengyelre, nem tűnne furcsának. Pedig de szép lenne, ha a címben foglaltak igaz lenne. Nem á...
-
Az illusztráción a nyuszifarok a lényeges, mert az is rövid. A mai világunkban felgyorsult élet, a hihetetlenül sok információ nem ad időt ...
-
A vőm lőtte a képeket telefonjával, mert olyan szépek voltak a felhők. Csak később vett észre egy megmagyarázhatatlan valamit a képeken...
-
Szomorú aktualitása bejegyzésemnek egy kislány, hála a jó istennek csak rövid ideig tartó eltűnése. Egyben válasz is Crimson Velvet Ezek a m...
Nem aggódsz feleslegesen. Azért nem, mert "egy egyszerű mezei szülő vagy". Én is azért aggódom.
VálaszTörlésJogos az aggodalom, nagyon jogos.
De nem ám! Nekem nincs gyermekem még, de mások utódainak nevelésében aktívan veszek részt. Van miért aggódni, és nagyon helyes, hogy vannak még akik nem folytatnak struccpolitikát! Sajnos kevesen vagyunk!
VálaszTörlés