VISZLÁT JANCSI!

Szeretem volna elmenni hozzád utoljára, de nem mertem. Én utálok temetésre menni, mert, ki nem? Nem a temetés miatti viszolygásom tartott vissza. A hideg, és a testi-lelki gyengeség. Nagyon hideg volt aznap, a
Szabó Pityu sem bírta. Azt minden falubeli tudja, hogy neki is súlyos betegsége van. A szertartás vége előtt, muszáj volt távoznia. Barátodat, Szabó Ferit meg az orvos tiltotta el. Pedig Ő is szeretett volna, velem együtt elköszöni, elbúcsúzni Tőled. Most azzal, hogy beszélgetek veled, vagy inkább csak beszélek hozzád, ezzel a Feri nevében is pótlóm tartózásomat. Megérted ugye? Hát persze, ezt felesleges kérdeznem, mert mindig is empátiával fordultál az emberek felé. Ezt a jóhiszeműségedet használta ki néhány falubeli. Öregecske Ladádat már régen kicserélheted volna sokkal jobb járgányra, de nem tudtad, hiába volt rá pénzed. Mert ami volt rá, azt elkunyizták Tőled. Nagy szükségükben utolsó mentsvárukhoz mennének most is, de már hiába. Biztos, hogy nem fogsz velük találkozni, mert ők nem kerülhetnek oda, ahová Téged vittek az angyalok.

Úgy mondják, a halottakról vagy jót, vagy semmit. A Te esetedben kivételt tehetek, mert arról az életvitelről, amit folytattál hajdanában, tudtál váltani, 180 fokos fordulatot venni. „Hagyjuk” válaszoltál tapintatlan kérdésemre, mikor firtattalak életed felejthető korszakáról. „Hagyjuk”.

Férfiasan bevallom mikor e sorokat írom, néha bizony összeszorul a torkom, és a képernyőn is mintha összefutnának a betűk. Bármennyire is kutakodok fejemben, nem találok senki olyat, aki már nincs köztünk fizikai valójában, az apámat kivéve, akiről hasonló sorokat írnék.

Hogy tudjad, Fülén még nem volt olyan nagy temetés, mint a Tied. Ezt is, mint minden más híreket a ceremóniáról, a feleségemtől tudom, ki végigfagyoskodta legalább ezer tisztelőddel együtt utolsó földi utadat. Aki ismert, az mind el akart menni hozzád azon a napon, csak azok maradtak igazoltam távol, például olyanok mint én is, akik már nagyon gyehenna állapotban vannak. Bizonyára sejtetted, hogy szeretnek az emberek, de most már egészen biztos lehetsz benne, hogy ez így is van. Megmerem kockáztatni, Fülén nincs olyan ház, porta, ahol valami nem őrizné ügyes kezed nyomát. Dani fiam, aki nem felejti el, hogy hogyan incselkedtél vele, azt mondaná: a Jancsi jó munkás ember volt. Látod, még ő is emlékezni fog rád, mint ahogy sokan mások. Nagyon sokáig.
Viszlát Jancsi!

Szücs János (1948-2010)