SZERETEM A HALAT… ENNI.

Utoljára vagy negyven éve horgásztam, amikor katona voltam a Balaton egyik ismert honvédségi üdülőjében. Már merek róla írni, mert a retorziója elévült, amiért anno engedély nélkül katona cimboráimmal pecáztunk. Akkor rájöttem, hogy a horgászathoz is megszállottság kell, amit magamban nem fedeztem fel. Ahhoz másfajta idegrendszer kell, hogy valaki nézze a vizet, és várakozzon a kapásra.
Azzal tisztában vagyok, hogy ennek a tevékenységnek nagyon jelentős fiziológiai előnyei vannak is. Nekem ez a sport nem adott dinamikát, ha már egyszer sport, akkor hadd menjen. Ezért nem csíptem soha pl.-l a sakkot sem. (Hallom a rosszindulatú megjegyzéseket, mert itt gondolkodni is kell.) Az is lehet, hogy nem, volt alkalmam megfertőződni vele eléggé, mert ha úgy istenigazából elkapott volna a gépszíj, lehetséges, hogy rabja lennék én is. De már biztosan nem kap el, a létező objektív, mind szubjektív akadályok miatt. Visszatérve horgászathoz, amikor szerencsés kapás volt, a damilt megfogva akartam kiemelni a potykát a vízből. Hát persze, hogy leszakadt. Társaim méltatlankodása közepette eltakarodtam a horgászattól örökre.

Maradt nekem a horgászat élvezetéből, csak az evés. Mint Gombóc Artúr a csokoládéval, ugyanúgy vagyok én is a hallal. Mindegy hogy milyen féle, fajta, hogyan van elkészítve, jöhet. Csak az a baj, hogy ritkán jutok hozzá. Mint, ahogy általában a magyarok zöménél, karácsonykor biztos, hogy nálunk is hal van. Kilóra nem tudom megmondani, hogy mennyi az éves fogyasztásunk, csak azt, hogy rettenetesen kevés. Hogy, miért nem eszünk többet? A szerencsétlen étkezési szokásaink miatt, ami részben annak a következménye, hogy a mi jövedelmünkhöz viszonyítva nagyon drága ez az egészséges eledel. Ha lenne elegendő pénzem, biztos, hogy ételeim rangsorában a halacska előkelő helyet foglalna el. Benne lenne az első egyben. Nem kellene a szalonna, a kenyér, meg a többi a németek szerinti ganz müll* miatt hízni.

Nálunk a horgászat nem úri passzió. A kifogott halat visszadobni, az kérem, egy szentségtörésnek érne fel. Mi magyarok azért fogunk halat, hogy azt megegyük. Ezért néztek megütközve a strasburgiak, hogy zámolyi roma menekültek miért viszik el a kifogott halakat az egyik városi folyócskából. Majd ha mi is vastagon leszünk lével, akkor majd mi is visszadobjuk a halat. De addig nem, megesszük, amit fogunk. Már megint a kaján jár az eszem. Anyósom úgy tud halat sütni, ahogy most rágondoltam, egyből átmentem Pavlov kutyájába.

*egész szemét (értelmezése a fordításnak: a németek szerint mi magyarok sok szemét kaját eszünk)