ÉRTÉKSZEMLÉLET VÁLTOZÁS

A halálközeli élmények az emberi gondolkodásban komoly változást generálnak, legalább is ezt így hallottam. Nekem is volt életemben egy olyan időszak, 1999 -ben az agyvérzést követően, amikor már minden mindegy alapon túltettem magam azon a „kicsinységen”, amit az élet jelentett számomra. De csak egy darabig hezitáltam. Billegtem azon a határmezsgyén, amelynek az egyik felén az élet van, a libikóka másik felén a halál „lengette a kaszáját”. Semmi tudatosság nem volt abban, hogy szerencsére, vagy szerencsétlenségre, az élet felé billentem ki. Hallani bárgyú filmekben, amikor szerencsétlen halódik, biztatják, tarts ki. Véleményem szerint
 szegény nyomorult úgy sem tudna változtatni a végkifejleten, mert a szerencsén múlik minden. De hogy megváltozik utána gondolkodása a világról, az biztos. Amit eddig fontosnak vélt tyúkszaros éltében az, az egyik pillanatról a másikra devalválódott, súlytalanná vált, míg, amit eddig nem vett észre az, szembeötlő lesz nyomban, és felértékelődik. Mint a gyümölcs a fán, ha féreg rágja húsát, kényszeréretté válik, valami hasonló történhet az emberrel is, hirtelen érettebb, bölcsebb lesz. Ez a változás környezetében igencsak megütközést válthat ki, kellő empátiával kell rendelkeznie a családnak, hogy tolerálni tudják a betegnek az élethez viszonyult új hozzáállását.
Az akaraton, azt aláírom, azon sok múlik. De ahhoz észnél kell lennie a páciensnek, mert ha nem így van, akkor akaratával nem tudja befolyásolni sorsát, akkor lutri a dolog. Fel kell mérni, hogy az adott korlátok között milyen új lehetőségek vannak, milyen terveket lehet kibontakoztatni. Célt kell adni maradék életének, mert anélkül, az egész ügy veszett fejsze nyele. Csak a magam példájára tudok hagyatkozni, voltak terveim. Akkor is terveztem, amikor igencsak degenere állapotban voltam. Az nem baj, ha utólag kiderül, hogy amire gondoltam az egy blődség volt, de legalább ez a zöldség segített annak a kritikus időszaknak átvészelésében.


2008-09-15