MIÉRT?

Lehet, hogy túlságosan tájékozatlan vagyok, vagy úgy is mondhatnám, annyira alulművelt vagyok az alábbi kérdésekben, hogy ezt meg se kellene kérdeznem.
Három téma régóta piszkálja a csőrömet, amely mint oly sok bosszantó dolog, ez is összefüggésben van a pénzzel. Bizonyára közgazdász, vagy egyéb, a gazdaságban jártas pénzügyi szakember, elmagyarázná nekem, hogy méltatlankodásom ellenére minden úgy jó, ahogy van.
Miért van az, hogy egyes szakmákat, és munkaköröket hihetetlen módon alulfinanszírozottak, míg másokat abszurd módon túlfizetnek.
Az még nem is lenne baj, hogy egyesek szemtelenül nagy összegeket keresnek, a baj az, hogy azok kapnak piszok keveset, akiknek a munkája, hogy is mondjam „alantas”. De ugyanakkor fontos, mert hiánya esetén igencsak nagy káoszt idézne elő például, ha nem vinnék el a szemetet. Társadalmunkat nem lehetne, fenntartani, működtetni, ha mindenki magasan kvalifikált szakember lenne. Ezzel kapcsolatban már morogtam januárban, pontosabban 2008-01-25-i „Mindent bele” című bejegyzésben. A fenti anomália feloldására megoldást én sem találtam, csak egy utópisztikus elgondolásom van, az pedig a szolidaritás. De hát együttérzésre csak zömmel azokra lehet számítani, akik amúgy is szegények. Nem akarom megbántani a nagy adakozókat, ők már azért tudnak szolidárisak lenni, mert már nem tudnak mit kezdeni pénzükkel. Az ezért így nem egészen helyes, ők még emlékeznek arra, hogy honnan jöttek, bennük még van szociális érzékenység. De sokak már elfejtették származásukat.
Miért van, hogy míg az újonnan eu-hoz csatlakozott államok között nálunk a legnagyobb az elvonás addig a bérek a béka perspektívája alatt leledzenek.
Miért van, hogy a sokkal több jövedelemmel rendelkező osztrák sógorok nagyságrenddel kisebb közüzemi díjakat kell fizetniük, mint nekünk, a csóró magyaroknak. Valahol csúnyán el van cseszve az egész. De hol?

2008-10-08