EXHIBICIONIZMUS

Az irományaim közszemlére bocsátása egy sajátságos perverzió részemről, hasonló, mint amit a Megasztárban jelenlévő számos felturbózott exhibicionizmussal bőségesen megáldott kornyikáló énekes önjelöltje alakit. Ők a saját hangjukba szerelmesednek bele, és emiatt elvesztik józan ítélőképességüket. Mert ha kívülálló szemével látnák magukat, riadalmukban úgy járnának, mint az a szerencsétlen macska, amelyik farkára konzervdobozt kötöztek. Lehet, hogy én is elvesztettem józan ítélőképességemet? Lehet.


Én írásaimat tartom olyan becsben, hogy tévesen ítélem meg értéküket? Egyszer egy osztrák művészettörténész professzor bökte ki undorral képeim láttán, hogy „az egész szemét” máskor bécsi műkereskedő áradozott felőle, idézem „jobbak a képei, mint a festőművész barátjáé”. Ez azt bizonyítja, hogy ízlések és pofonok különbözőek. Tehát mindenkinek van joga magát mutogatni, különösképpen, mikor bele van szerelmeskedve önön produkciójába.

Az kérem egy másik dolog, hogy itt a példának felhozott Megasztár műsor felelős szerkesztője kit enged az adásba. Legyen az Ő sara, ha „szőrnyellákat” tölti ki a drága műsoridőt. Legfeljebb, a kedves néző nyom egyet a távirányító gombján. Az internetre az tehetem fel, amit csak akarok, itt nincs szerkesztő, aki válogathatna a produkciók közül. Itt is az a megoldás: a kedves látogató odébb áll.
Amit én művelek, hogy is mondjam, az afféle mezei filozofálgatás. De hát 54 évesen már csak megáldott a Teremtő materialista szemléletem ellenére annyi bölcsességgel és exhibicionizmussal, hogy, még a nagyképűség látszatát is elkerülve gondolataimat bemutathassam.

2008-09-16